Az első lépés a legnehezebb? Álmodj nagyot, …

Az első lépés a legnehezebb? Attól függ, milyen! (freeimages / stepping-on-the-paradise-812134-m)
Az első lépés a legnehezebb? Attól függ, milyen! (freeimages / stepping-on-the-paradise-812134-m)

Amikor szellemileg-lelkileg-testileg gödörben vagyunk, és szeretnénk kikászálódni belőle, és nagyjából tudjuk is, hogy mit kellene tenni, akkor sokszor előfordul, hogy a mumusaink a fejünkben szabotálják már az első lépés megtételét is. Lehet, hogy egyszerre magunk előtt látjuk az egész utat, és úgy érezzük, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenni. És már a gondolattól is rosszul leszünk. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látjuk magad előtt, és úgy érezzük, nem lesz erőnk kitérni előlük. Így az egész próbálkozásunk kudarcra van ítélve.

Vajon mi lehet ennek az oka?

Az első lépés a legnehezebb: mert megnehezítették!

Ezek a szabotáló mumusok például az egészségtelenül maximalista neveltetési mintáinkból és az oktatási kultúránkból adódnak. Mert hol vannak már például a természeti népek, akiknél a fiú úgy tanulta meg a vadászatot, hogy ment mindig az apjával, és vagy ötszázszor végignézte, hogyan kell kirakni a csapdát a nyúlnak, mielőtt először meg kellett csinálnia. És nem kellett belőle vizsgáznia sem. Egyszerűen addig gyakorolta, amíg nem ment. Teljesen nyugodt lehetett afelől, hogy meg fogja tudni csinálni.
Ezzel szemben mi érvényes a mi oktatási rendszerünkben (legalábbis amikor én gyerek voltam, akkor még így csinálták)? Egyik nap egyszer elmondják a tananyagot, aztán menj haza, tanuld meg, másnap feleltetés lesz belőle. Nincs próbálkozási lehetőség, nincs ráhangolódás, nincs rágondolás. Nincs engedmény, nincs semmi. Vagy tudjuk, vagy nem tudjuk. Vagy jók vagyunk, vagy elbukunk. És azt állítják, hogy az Életben minden azon múlik, hogy tudjuk-e azonnal vagy sem. És aztán csodálkoznak, hogy az emberek nagy része szorong.

Az első lépés a legnehezebb: ha jól választunk lépést, akkor nem

Hogy kicsit kiköszörüljük a csorbát, és meg tudjuk erősíteni a lelkünkben élő frusztrált kisgyereket, próbáljuk meg azt, hogy csak egy kicsi, de jóleső lépést határozunk meg magunknak. Ezt viszont már a következő pillanatban tegyük meg magunkért! Ez a lépés legyen pontosan akkora, amekkorát aktuálisan képesek vagyunk meglépni. Mert ha túl nagyot akarunk lépni, lemegyünk spárgába. És ha nem vagyunk gyakorló balettosok, akkor fájdalmas lehet ez a tornaművelet. Ha pedig túl kicsit akarunk lépni, akkor nem lesz sikerélményünk. Az első lépés a legnehezebb, de ha kreatívan választunk lépést, akkor nem az, és még élvezni is fogjuk!

  • Válassz jól apró lépést - pl. takarékossághoz (freeimages / bank-for-children-1207840-m)
    Válassz jól apró lépést – pl. takarékossághoz (freeimages / bank-for-children-1207840-m)

    Ha elhatároztad, hogy le akarsz fogyni, és ezt a csoki megvonásával kezded, és eddig naponta két tábla csokit megettél, akkor gondolhatsz arra, hogy mi lenne, ha mától egy és háromnegyed tábla csokit ennél meg csak. És a negyed csoki helyett almát ennél. Aztán majd meg is valósul a csokicsökkentés, és büszke lehetsz magadra.

  • Ha például tudod, érzed, hogy többet kellene mozognod, de egyből a Himaláját akarod megmászni, akkor az rendkívül frusztráló lehet a számodra. Viszont elkezdhetsz gondolni arra, mi lenne, ha ma kimennél és öt jóleső percet sétálnál. Ráhangolódhatsz az öt perc sétára, hogy előbb-utóbb meg is valósítsd azt.

Persze megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra úgymond “megvilágosodsz”, elkezdesz aerobic órákra járni, abbahagyod a csokievést. De ha erre a sültgalambra vársz és semmi kicsit nem teszel saját magadért, akkor szerintem kisebb a valószínűsége, hogy beszáll a szádba a sültgalamb. Ráadásul kevesebb ideig fogod magadat jobban érezni.

Az első lépés a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a mumusaink a fejünkben elszabotálják az elindulásunkat.

Neked mik azok a dolgok mostanában, amikben nagyon nehéz elindulnod és miért?