Az első lépés a legnehezebb? Álmodj nagyot, …

Az első lépés a legnehezebb? Attól függ, milyen! (freeimages / stepping-on-the-paradise-812134-m)

Az első lépés a legnehezebb? Attól függ, milyen! (freeimages / stepping-on-the-paradise-812134-m)

Amikor szellemileg-lelkileg-testileg gödörben vagyunk, és szeretnénk kikászálódni belőle, és nagyjából tudjuk is, hogy mit kellene tenni, akkor sokszor előfordul, hogy a mumusaink a fejünkben szabotálják már az első lépés megtételét is. Lehet, hogy egyszerre magunk előtt látjuk az egész utat, és úgy érezzük, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenni. És már a gondolattól is rosszul leszünk. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látjuk magad előtt, és úgy érezzük, nem lesz erőnk kitérni előlük. Így az egész próbálkozásunk kudarcra van ítélve.

Vajon mi lehet ennek az oka?

Az első lépés a legnehezebb: mert megnehezítették!

Ezek a szabotáló mumusok például az egészségtelenül maximalista neveltetési mintáinkból és az oktatási kultúránkból adódnak. Mert hol vannak már például a természeti népek, akiknél a fiú úgy tanulta meg a vadászatot, hogy ment mindig az apjával, és vagy ötszázszor végignézte, hogyan kell kirakni a csapdát a nyúlnak, mielőtt először meg kellett csinálnia. És nem kellett belőle vizsgáznia sem. Egyszerűen addig gyakorolta, amíg nem ment. Teljesen nyugodt lehetett afelől, hogy meg fogja tudni csinálni.
Ezzel szemben mi érvényes a mi oktatási rendszerünkben (legalábbis amikor én gyerek voltam, akkor még így csinálták)? Egyik nap egyszer elmondják a tananyagot, aztán menj haza, tanuld meg, másnap feleltetés lesz belőle. Nincs próbálkozási lehetőség, nincs ráhangolódás, nincs rágondolás. Nincs engedmény, nincs semmi. Vagy tudjuk, vagy nem tudjuk. Vagy jók vagyunk, vagy elbukunk. És azt állítják, hogy az Életben minden azon múlik, hogy tudjuk-e azonnal vagy sem. És aztán csodálkoznak, hogy az emberek nagy része szorong.

Az első lépés a legnehezebb: ha jól választunk lépést, akkor nem

Hogy kicsit kiköszörüljük a csorbát, és meg tudjuk erősíteni a lelkünkben élő frusztrált kisgyereket, próbáljuk meg azt, hogy csak egy kicsi, de jóleső lépést határozunk meg magunknak. Ezt viszont már a következő pillanatban tegyük meg magunkért! Ez a lépés legyen pontosan akkora, amekkorát aktuálisan képesek vagyunk meglépni. Mert ha túl nagyot akarunk lépni, lemegyünk spárgába. És ha nem vagyunk gyakorló balettosok, akkor fájdalmas lehet ez a tornaművelet. Ha pedig túl kicsit akarunk lépni, akkor nem lesz sikerélményünk. Az első lépés a legnehezebb, de ha kreatívan választunk lépést, akkor nem az, és még élvezni is fogjuk!

  • Válassz jól apró lépést - pl. takarékossághoz (freeimages / bank-for-children-1207840-m)

    Válassz jól apró lépést – pl. takarékossághoz (freeimages / bank-for-children-1207840-m)

    Ha elhatároztad, hogy le akarsz fogyni, és ezt a csoki megvonásával kezded, és eddig naponta két tábla csokit megettél, akkor gondolhatsz arra, hogy mi lenne, ha mától egy és háromnegyed tábla csokit ennél meg csak. És a negyed csoki helyett almát ennél. Aztán majd meg is valósul a csokicsökkentés, és büszke lehetsz magadra.

  • Ha például tudod, érzed, hogy többet kellene mozognod, de egyből a Himaláját akarod megmászni, akkor az rendkívül frusztráló lehet a számodra. Viszont elkezdhetsz gondolni arra, mi lenne, ha ma kimennél és öt jóleső percet sétálnál. Ráhangolódhatsz az öt perc sétára, hogy előbb-utóbb meg is valósítsd azt.

Persze megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra úgymond “megvilágosodsz”, elkezdesz aerobic órákra járni, abbahagyod a csokievést. De ha erre a sültgalambra vársz és semmi kicsit nem teszel saját magadért, akkor szerintem kisebb a valószínűsége, hogy beszáll a szádba a sültgalamb. Ráadásul kevesebb ideig fogod magadat jobban érezni.

Az első lépés a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a mumusaink a fejünkben elszabotálják az elindulásunkat.

Neked mik azok a dolgok mostanában, amikben nagyon nehéz elindulnod és miért?

hozzászólás

  1. Szilvia szerint:

    Húh, ez az írás most pont kapóra jött. 🙂 Az elmúlt pár napban egy nagyobb munkát akartam elkezdeni, de sehogy sem ment. Tudtam, hogy mit akarok, hogy mi legyen a végeredmény, de ahogy fejben elkezdtem részletekre bontani, csak azt vettem észre, hogy még ez kell hozzá, meg az kell hozzá. És persze a legkisebb dolgot is mindjárt elsőre tökéletesen akarom csinálni (ez rögzült belém otthon)- ami persze nem megy. Sokáig féltem hibázni, és néha még most is előjön az érzés, ha valami számomra nagyon fontos és új dologba kezdek bele, de most már egyre jobban kezelem. Megbeszélem magammal, illetve a beslő gyermekemmel, hogy nem baj ha nem sikerül elsőre, majd sikerül másodikra, de ha egyáltalán neki sem kezdek, akkor biztos nem volt. Ez általában beválik, és átlendít a tötyörgés holtpontján.

    Szép estét!

  2. mamii szerint:

    sziasztok!

    Hát, nagyon orükök, hogy ide téávedtem, igazán sok tanűldságoa és okos gondolatokat olvastam ezidáig. Mondjuk, ezt a halszálkás dolgot én sem értem igazán, mi köze a halszáélkának az identitás tudatunkhoz, kissé elvontnak érzem ezt az írást, br lehet, csak arról van szó, hogy már kiöregedtem , vagy a strok amiból negyedik éve lábadozok, a szó legszorosabb értelmében, valahogy tényleg nem értem én sem, mi köze a lelki nyavajákhoz a halszálkának.Ha kuszának tűnik az irományom, ez tényleg a strok miatt lehet, /az orvosom szerint az a csoda, hogy egyátalám életbe maradtam, olyan nagyfoku “agyhalál” áééapotát mutatott a CT vizsgálat. A bal oldalam még mindíg zsibbad és szinte teéjesen érzéketlen. Bottal már tudok járkáéni ami ebben az esetben szép fejlődésnek számít. Müller Péter és Popper Péter kömnyveivel vígaztakom magam, ők tényleg úgy írnak, mintha a legjobb barátommal beszélgetnék. Nekem már csak ők maradtak, a férjem elhagyott, bedugott egy idősek ápoéó és gondozó otthonba. A házunkat ekadruk, ő most albérletben él, persze első emeleti lakásban, ahol lift nincs, tehát én oda soha a kűzdeémes életben nem fogok elmenni, mert képcsőn járni csak az álmaimban vagyok képes. Persze amikor a munkája és az “ideje engedi jön hozzám és elvisz vásárolni, ennyi maradt a házasságunkból. Tulajdonképen részben megértem, mert mit tud kezdeni egy fél oldalára béna nővel?????? Két évig ápolt tisztességesen, de aztán az unokasógornőm szinte az orrom előtt csábította el. És én ezek után még szóba állok vele, sőt voltam olyan hülye, hogy amikor anyagilag bajba került / 5 heti kamionozás után küéföldön, a cég nem fizette ki a munkabérét még a mai napig sem, ez december hónapban tortént, hogy ki tudja fizetbi az albérletét vettem fel neki kölcsönt / Hát normáéis az ilyen nő????????? Nem tudom miért, de nem tudok rá haragudni. 2o évet éltünk együtt, ő a 3-ik férjem volt, mert ugye mostmár csak papíron vagyunk hézasok. Ennyit magamról így elsőre, az idén májusban töltöm az 59-ik évemet, ha megélem, áééítóéag nem nézik ki belólem, tizet simán letagadhatnék, ez genetikai örökség, így raktak össze. /2o éves körömban ekkérték a moziban az igazolványomat ha egy 18 éven felülieknek szóló filmet akartunk megnézni. Akkor ez borzasztóan idegesített, ma már nevetek az akkori önmagamon.Bocs a sok melléütések miatt, de csak egy éjjeli lámpa fényénél irogatok és a billentyűzetet nem igazám látom jól és egy kézzel pötyögök. Szóéjatok hozzám, bírom a kritikát, mint az Isten a szidást. Mindenkinek minden jót, amit csak kívánna magának, legalább a fele teljesűljön

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Read previous post:
Adventi meditáció – karácsonyi őrület helyett elcsendesedés

Mindenkinek vettél már ajándékot karácsonyra? Mindenkit megöleltél már? És mi a helyzet Veled? Télen az elcsendesedés, az adventi meditáció nagyon...

Close