A gyereked megmondja: a szülő-gyermek kapcsolat javítása

A szülő-gyermek kapcsolat javítása: kérdezd meg a gyereket (is)! (freeimages / walking-down-to-the-ocean-1165604-m)

A szülő-gyermek kapcsolat javítása: kérdezd meg a gyereket (is)! (freeimages / walking-down-to-the-ocean-1165604-m)

Aki egy kicsit is tudatos (nagy)szülő, az valószínűleg szeretne jó kapcsolatot kialakítani a gyerekeivel (unokáival)… Ennek feltétele, hogy (szeretetteljesen) kommunikáljunk velük, és minden fontos, őket is érintő dologba bevonjuk őket. Ez olykor mégsem olyan könnyű.

Még régebben olvastam egy cikket, amelyben egy aggódó nagymama arról faggatta az allopata tünetelnyomó veszélyes hulladék terjesztőt, hogy vajon az unokájának (aki már tud beszélni) mi lehet a baja. Ez, vagy az, vagy egy másik fajta zavar. Hogy hol fáj az unokának, és így tovább. Mintha az allopata ott lett volna, amikor a gyerek tünete kialakult… Mintha sokkal jobban tudná, hogy mi a baja a gyereknek… Mintha abban a kicsi testben, amit kívülről érez a gyerkőc, nem is a gyerek lakna, hanem az allopata… Igen, lehet, hogy a test anatómiai működését az allopata ismeri, de…
Aztán a napokban ismételten találkoztam olyan esettel, hogy a szülőnek a gyereket is érintő dilemmáiban (itt nem tünetekről volt szó) valahogy nem jutott eszébe, hogy kifaggassa a csemetét (is). Hogy hova szeretne menni, mit szeretne csinálni.

Szülő-gyermek kapcsolat javítása: kérdezd meg a gyereket (is)!

Igen, tudom, le vagyunk szoktatva arról, hogy a gyermeket megkérdezzük szinte mindenről. Ilyenkor viszont mindig felteszem a kérdést, hogy vajon miért van így? Ha már tud beszélni, miért nem automatikus, hogy őt (is) faggatjuk? Például amiatt, hogy vajon mi lehet a baja. És hogy mit szeretne, mire vágyik a lelke mélyén? Mert egy dolog a feltételezés, amit mi gondolunk a gyerekünkről (hogy mire van szüksége), és egy másik dolog az igazság, amit ő szeretne.

Tehát, miért nem kérdezzük meg a gyerekünket?

Milyen rokonsági-kulturális mintáink, félelmeink és stresszeink lehetnek, amikkel nagyon nehéz a szülő-gyermek kapcsolat javása?

  • Mert minket sem kérdeztek meg a szüleink arról, hogy mi a jó nekünk, mire vágyunk?
  • Mert ennyire megszoktuk, hogy a gyerekek nincsenek számításba véve az őt érő döntések meghozatalánál (távolabbról nézve, nincs például szavazati joguk sem)?
  • Mert úgy gondoljuk, hogy a gyerek rossz, és nem érdemli meg, hogy figyelembe vegyük?
  • Mert ennyivel többre tartjuk mondjuk egy allopata véleményét, mint a gyerekünkét?
  • Mert nem tudjuk elfogulatlanul, ítélkezés és rossz érzések nélkül végighallgatni a választ?
  • Mert félünk tőle, hogy nem fogja elmondani, mert nem bízik bennünk?
  • Mert félünk, hogy a gyereknek olyan extra kívánságai lesznek, amit nem tudunk / nem akarunk neki teljesíteni, és ezt nem tudjuk neki elmagyarázni?
  • Vagy nem értjük és nem tudjuk feldolgozni, megemészteni, amit mond?
  • Mert tudat alatt azt feltételezzük a csemetéről, hogy hazudik (noha van egy olyan mondás, hogy a gyerek mindig őszinte)?
  • Vagy mert még a gyerekeink irányába tanulnunk szükséges az empátiát, hogy ítélkezés nélkül meg tudjuk érteni őket?

Szülő-gyermek kapcsolat javítása könyv

Szülő-gyermek kapcsolat javítása: minél korábban elkezdeni!

A helyzet e téren egyébként nálam az, hogy dacára a rokonságból hozott egészségtelen gyerek-kezelési mintáimnak, én szinte mindenben, amiben csak lehet, hagyom dönteni az írás időpontjában kétéves lányomat. A lehető legtöbbször megkérdezem, hogy mi a baja, és hogy mire van szüksége. Igen, sokszor nem könnyű. Mert el kell neki az ő nyelvén, az ő szintjén magyarázni, hogy mit miért nem lehet csinálni, ha nem lehet. Ehhez szükséges némi szülői kreativitás és önbizalom. De bízvást állítom, hogy működik a módszer. A lányom igazán életrevaló gyerek, szellemileg-lelkileg-testileg egészséges, és biztonságban is érzi magát.
Próbáld ki Te is! Gyakorold a gyereke(i)d megkérdezését (ha vannak), akár a Te saját ügyeidben is, és gyakorold a figyelemmel való végighallgatásukat. Mert egy gyerek képes nagyon kreatív észrevételeket adni feladatok megoldásához is, hiszen másképp látja a dolgokat, mint mi, felnőttek.

Ajánlott könyv: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje >>>

Téged a szüleid megkérdeztek gyerekkorodban, hogy mit szeretnél? Nekik fontos volt a szülő-gyermek kapcsolat javítása?

És Te megkérdezed a gyerekeidet ugyanerről? Ha nem, miért nem?

hozzászólás

  1. Nagy Eszter szerint:

    Igyekszem minden esetben megkérdezni a gyerekemet, több-kevesebb sikerrel és ha olyan a helyzet dönteni is hagyom.

    Valóban nem könnyű és nem a felsorolt okok miatt, hanem mert, bár beszélni tud, nehezen fejezi ki magát, sokszor egyet mond és másat gondol, vagy pedig percenként változtatja a véleményét és akkor megint nehéz kitalálni, hogy akkor tulajdonképpen mit is akar.

    Szóval gyakorolok. 🙂

  2. Titi szerint:

    Igen, tudom, hogy a gyerekek sokszor következetlenek. Ez teljesen így van. Ilyenkor jön a szülő, hogy átlásson ezeken a nehézségeken. Én általában betudom a fáradtságnak, vagy a körülményeknek. Egy kiadós alvás után könnyebben döntenek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Read previous post:
A félig teli pohár esete: a realista gondolkodás

Tudunk-e örülni annak, ha előrehaladtunk pár lépéssel, de még nem értünk be az áhított célba? Ha nem tudunk, tanuljunk meg!...

Close