Az iskolában is tanítják: a depresszió lelki okai

Szerettél iskolába járni? És ha igen, szeretted például a magyar irodalmat?

Belegondoltál már abba, hogy miért van az, hogy a magyar irodalomban született (illetve irodalomórán tanított) művek: versek és prózák 80%-ka szomorú és depressziós? És ha 80%-ot mondok, akkor még lehet hogy keveset is tippeltem, mert a tragikus művek aránya a tanultak között talán van 90%-is.

A depresszió lelki okai: a kulturális hagyományaink?

A depresszió lelki okai: kulturális hagyományok (freeimages / reading-725885-m)
A depresszió lelki okai: kulturális hagyományok (freeimages / reading-725885-m)

A fő művek mindenképpen szomorúak és depressziósak, gondoljunk csak a Himnuszra és a Szózatra. Mert mindkettő a magyarok tehetetlenségéről, a világ iránti kiszolgáltatottságáról és büntetettségéről szól, és a megváltást kizárólag Istentől remélik. Magukért semmit sem tudnak tenni. Lehet hogy bennünk ez a nemzeti ének pozitív érzelmeket kelt, de szerintem kb. olyan, mintha a temetőben táncolnánk.
Mindenesetre nagyon kevés olyan műre emlékszem, ami lelkes és játékos lett volna. Per pillanat csak Petőfi: Anyám tyúkja jut az eszembe. És nem vagyok hajlandó elhinni, hogy csak ilyen depis művek vannak, amiket tanítani lehet az irodalomórán!

Bezzeg az Európai Uniónak a himnusza Beethoventől az Örömóda, ami sokkal de sokkal vidámabb és emberibb.

A depresszió lelki okai: szomorú dolgokat tanulunk

Ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek iskolás korukban is olyanok még, mint a szivacs, minden információt duplán szívnak magukba (hiszen szükséges a lelki épülésükhöz), akkor ne csodálkozzunk, hogy a magyarok nagyrészt depisek és lehangoltak. A lehető legfogékonyabb időszakukban, a gyerekkorukban plántálták a fejükbe a rosszkedvet, az iskolai irodalomórán (is).

Szerintem biztosan megoldható lenne, hogy az irodalomórán tanított szomorú és a vidám művek arányát legalább 50-50%-ra javítsuk. Mit gondoltok?

Törjük meg az átkot! Írjunk felemelő verseket a magyar irodalomból! Kérek ilyeneket a hozzászólásokba! Köszönöm!

Nekem ez az egyik kedvenc versem:

Juhász Gyula: Credo (részlet)

Érzed-e testvér, néha szédülettel
És áhítattal a csodát, hogy élsz itt,
Hogy veled együtt világok kerengnek,
S hogy velük együtt néked is a vég int?

Megállsz-e néha az örök sodorban,
Mely halni visz, mint az örvény a rózsát,
És érzed-e, míg hull a homokóra,
Hogy mosolyog az örökkévalóság?