Miért jó kátyúban lenni? A boldogtalanság okai

Megfeneklettem az Életben: a boldogtalanság okai (freeimages / boat-685376-m)

Megfeneklettem az Életben: a boldogtalanság okai (freeimages / boat-685376-m)

Furcsa a címben a kérdésfeltevés? Lehet. Viszont a napokban több helyről is (pl. az előző blogbejegyzésben: Érzelmi oldás, rendrakás… >>> Teri hozzászólása – köszönöm neki! + a Facebookról) azt a jelzést kaptam, hogy ez a téma legyen a következő. Mármint az, hogy miért jó pechesnek, sikertelennek, nem egészségesnek, szegénynek, magányosnak, stb. lenni; milyen előny van abban, hogy körülmények és mások áldozatai vagyunk. Hogy miért nem fontoljuk meg legalább a nálunk előbbre tartó emberek javaslatait, hogy változtatni tudjunk a helyzetünkön. Mert kétségtelenül vannak ilyen előnyök, bár ha sikerült kijutnunk a kátyúból, visszatekintve már nem is annyira vonzóak.

Van egy ideillő, találó graffiti, ami nekem nagyon tetszik:

Muszáj megoldást találni? Nem élvezhetnénk kicsit magát a problémát?

Tehát, miért élvezzük a “problémát”, a számunkra kellemetlen helyzetet, milyen előnyei vannak? Ha ezt tudjuk, azt is tudjuk, hogy mik nálunk a boldogtalanság okai, és ha képesek vagyunk ezzel szembenézni, egy lépéssel közelebb jutottunk a változáshoz.

A boldogtalanság okai: butaságok

Készülj fel, ez valószínűleg rázós felsorolás lesz… A kellemetlen helyzetet a környezetünktől eltanult, rossz állapotunkkal kapcsolatos pozitív, és a változással kapcsolatos negatív, egészségtelen meggyőződéseink, hiedelmeink, tévhiteink, hozzáállásunk, szokásaink, a lelkünkben élő butaságok miatt élvezzük, amik arról szólnak, hogy gyengélkedés közben:

  • jobban szeretnek és pátyolgatnak minket mások, mintha jól lennénk – és ugye mindenki szeretetre vágyik.
  • nem kell felvállalni azt a sok tennivalót, felelősséget, mások elvárásait, pénzköltést, változást, amivel az új helyzet járna, mert ezekre nem érezzük magunkat képesnek, elég erősnek.
  • nyugodtabbak lehetünk, mert a szerencse / siker / egészség / gazdagság / boldog párkapcsolat / sok barát nem biztonságos dolog számunkra, hiszen könnyen a visszájára fordulhatnak. Hogy is van a pesszimista mondás? Egyszer hopp, másszor kopp?
  • senki nem lesz féltékeny / irigy / dühös / … ránk a környezetünkben, és ez fontos számunkra, mert nem tudjuk elviselni, kezelni az ilyen konfliktusokat. Inkább kátyúba sodorjuk saját magunkat!
  • magunk mellett tudunk tartani olyan embereket, akikkel, ha változnánk, megszakadna a kapcsolatunk.

    A boldogtalanság okai: nem vagyok szerencsés (freeimages / lil-leprechauns-1339405-m)

    A boldogtalanság okai: nem vagyok szerencsés (freeimages / lil-leprechauns-1339405-m)

  • félünk, hogy akkor sem leszünk boldogok, ha jobban leszünk.
  • nyugodtak lehetünk, nem kell bűntudatot éreznünk, hogy másoknál boldogabbak vagyunk, hogy kilógunk az emberiségre sorsszerűen kimért szenvedés sorából, hiszen mi sem érdemeljük meg a nagyobb egyensúlyi állapotot.
  • esetleg jó érzés büszkének lenni arra, hogy nehéz esetek vagyunk, szabadon sajnálhatjuk magunkat.

És így tovább.

Írj még ilyeneket a hozzászólásokba! Köszönöm! És gondolkodj el rajta, hogy ha kijönnél az életed kátyújából, annak milyen ijesztő következményei lennének számodra? Ezeket is szeretettel várom a hozzászólásokba. (Vajon hogyan tudnád könnyen és szép fokozatosan elbúcsúztatni az egészségtelen gondolataidat és érzéseidet? Például a tréningek >>> és/vagy a “lélek-multivitamin” virág-homeo étrendkiegészítő Moksa Csepp >>> szakszerű használata mellett történhet ebben “véletlen egybeeséses” változás? Nem tudjuk előre, ez mindenkinél egyéni.)

És a következő kérdőívekben kérlek jelöld be, hogy milyen kátyúban vagy most, milyen életelakadásaid vannak, hogy lássam, mivel kell foglalkozni:

Milyen életviteli elakadásod a legzavaróbb jelenleg számodra?

View Results

Loading ... Loading ...

Milyen egészségi tüneted a legzavaróbb jelenleg számodra?

View Results

Loading ... Loading ...

A következő írás arról fog szólni, hogy ez a “kellemetlen helyzet élvezés” mit jelent az emberi test szintjén, és mi szükséges ahhoz, hogy elinduljunk a változás útján.

hozzászólás

  1. Réka szerint:

    Én nagyon stresszes és szorongó vagyok, annak érzem magam. Szociális fóbiával is küzdök, nem szeretem, ha néznek, pedig szeretnék (régen szerettem) középpontba lenni most már felismertem a problémám: Vörösödés! Sajnos ezzel szenvedek és nagyon utálom!! Megkeseríti az életem! Sokan mondják, hogy aranyos stb., de én nem tudok kibékülni vele. Sokszor rontok a helyzetem, mert már magamba mondom, hogy “Jaj, elfogok pirulni, most mi lesz!?” Ilyenkor elhatalmasodik egy érzés…….
    Nagyon jók a cikkek, hírlevelek!:)

  2. Swan szerint:

    Szia Titi!

    Nagyon jó a cikk, sok gondolat eszembe jutott. Meg is osztanék egyet, mert szeretnék tanácsot kérni; a „nehéz eset vagyok” ponttal van kapcsolatban.

    Alapvetően mindig, már egész pici koromban is azért nem találtam a hangot az emberekkel, mert nagyon másképp láttam a világot, mint ők, más volt az érdeklődési köröm és a jövőképem is. Engem csupa olyan dolog érdekelt, ami őket hidegen hagyta, és vica versa, pl. 5 évesen senkivel nem tudtam hegyekről, 13 évesen történelemről, 16 évesen versírásról beszélgetni. Nagyon agresszíven reagáltak az életkedvemre, a rajongásomra, amivel nem tudtam, és gyakran még most sem tudok mihez kezdeni.

    Sok közösséget próbáltam már, de sajnos továbbra is csupa olyan embert vonzok be, akikkel szemben úgy érzem, hogy túl sok vagyok nekik, ők pedig túl kevesek nekem. Éppen ezért minden találkozás egy csalódás, mert le kell hozzájuk ereszkednem, és ez mentálisan nagyon kimerít. Ugyanakkor van bennem egy nagyon erős kisebbségi érzés is, ami miatt megalázkodom előttük, szinte várom a büntetést (és emiatt meg is szoktam kapni).

    Még mindig bennem él az a tévhit, hogy „ami más, az rossz”. Pedig szerintem nem minden esetben van így, mert lehet a másság pozitív is, mondjuk egyfajta különlegesség. Például itt vagy Te és az egész munkásságod, ami számomra különleges. 🙂

    Engem általában büntettek a másságom miatt, pl. az iskolában a tanáraim megpróbáltak erőszakkal „visszabutítani” a többiek szintjére (nemcsak a tárgyi tudásra gondolok), a gyerekek pedig kitúrtak maguk közül. A család volt az egyetlen fórum, ahol jól éreztem magam, mert ott általában elfogadták ezt a jellemvonást. De arra nem tanítottak meg, hogyan védjem ki a támadásokat, amik emiatt érnek, és hogyan szeressem így is önmagam.

    Titi, egyszer azt mondtad nekem, hogy a koromhoz képest nagyon jól látok bizonyos dolgokat, és ez talán azért van, mert (idézlek) „öreg lélek” lehetek. 😉 Az „öreglélekség” viszont szerintem nem energiablokk, amit kezelhetnék. Inkább egyfajta adomány, ami sokat segíthetne nekem, és valóban különlegessé tehetne – HA végre a magam szolgálatába tudnám állítani. Ami pedig kezelésre szorul, az nem más, mint a miatta kialakult szorongásom, szociális fóbiám, berögzült tévhiteim (de ez folyamatban is van ;-)).

    Azért írtam ezt le, mert – ha látsz ebben fantáziát – szívesen olvasnék erről is bejegyzést. Hogyan lehet, hogyan érdemes az ehhez hasonló (eredetileg nem negatív) mássággal együtt élni? Mert szerintem biztosan van jobb megoldás is, mint a „visszabutítás” és a leereszkedés.

    Másrészt még nem találkoztam senkivel, akinek hasonló gondja lett volna, ezért azt is szeretném megkérdezni, hogy Neked esetleg volt-e már ilyen kliensed? Mert ha igen, szívesen meghallgatnám a tapasztalatait (mármint arról, hogyan hozta/hozza helyre magát).

    Köszönöm, hogy ezt elmondhattam! 🙂

  3. Titi szerint:

    Réka,

    Mit szólsz ehhez?
    “Annak ellenére, hogy nem szeretem, ha néznek, és vörösödök és pirulok, mi lenne, ha egy kicsit mégiscsak elfogadnám magamat és ezt a kis gyengeségemet olyannak, amilyen, mert vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is a világon. ;-)”

    Swan,

    A jelenség, amit leírtál, az átlagosnál érzékenyebb, intuitív és kreatív, művészlélek emberek általános jellemzője. De igen, találkoztál már ilyennel (én vagyok, jelen! és köszönöm a visszajelzést a munkásságomról) ;-), és a támogatottjaim 90%-ka is ilyen (aki nem ilyen, el sem jön). Nagy szükség van az ő különleges képességeikre, sokat adhatnak most a világnak. A gond ott szokott lenni, ha megpróbálnak belőlük Terminátort nevelni (ahogy Te is mondod, visszabutítani őket), mert az egyrészt nem szokott sikerülni, másrészt mindenkit leamortizál: azt is, aki nevel, és azt is, akit nevelnek.

    Ez a kivételes érzékenység téma és a helyrehozatala kicsit hosszabb jellegű, mint egy blog, de meglátom. Most ott tartok, hogy online tréning lesz belőle, van hozzá tananyagom. 🙂

    Kellemes érzékenységet és érzékelést,
    SzT

  4. Swan szerint:

    Szia Titi!

    Köszönöm, ezt nagyon jólesett olvasni! Máris érzem, hogy elindult az önbizalmam a jobbik irányba. 😉 Ha lesz egyszer tréning belőle, mindenképp az elsők között fogok jelentkezni! 😉

    Addig is sok mosolyt, jó munkát és bőséget kívánok: Swan

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Read previous post:
Érzelmi oldás, rendrakás – miért, hogyan?

Érzelmi oldás, rendrakás: minden lelki kátyúból való kimászásnak ez a nagytakarítás az alapja az életben. Tegyük tisztába, mit is jelent...

Close