Lelki túlérzékenység okai és kezelése: elfogadás és szeretet!

„Jaj, ne legyél már ennyire érzékeny!”
„Ne vegyél már mindent ennyire a szívedre!”
„Az a te bajod, hogy mindent túl komolyan veszel!”

Szoktál ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallani a környezetedből, amiben bírálják, hogy nem bírod a „kiképzést”? Hogy például túlságosan mellre szívod, ha sértegetnek, vagy ha semmibe vesznek téged nagyon is érintő kérdésekben?

Lelki túlérzékenység okai: alkat és/vagy egészségtelenül negatív hozzáállás?

Engem szinte egész életemben bombáztak ilyenekkel a rokonságban. És természetesen még én éreztem magamat rosszul, hogy velem van valami baj, nem vagyok elég strapabíró az Élet megpróbáltatásaiban. De a túlérzékenység okai megmaradtak bennem, a jelenség nem múlt el attól, hogy próbáltam mindenhez jó képet vágni, megfelelni az elvárásoknak. Attól sem múlt el, hogy depresszióba vonultam és bezárkóztam, nehogy hozzám férjenek. Ekkor, jó szokásomhoz híven, mögé néztem az érzékenységnek.

Számomra az derült ki, hogy akár jó okunk is lehet rá, ha ártó szándékot sejtünk egyes emberi megnyilvánulások mögött, és érzékenyen reagálunk rájuk.

Hogy miért?

Mert ha például a neveltetésed az ellened irányuló (akár tudattalan) lehúzó, elnyomó, negatív, stresszgeneráló emberi játszmákról >>> szólt, hogy „hozzáedződj az élet kellemetlenségeihez” (és nem arról, hogyan kezeld, és hogyan fordítsd a javadra ezeket a kellemetlenségeket, és hogy az Életben nem csak kellemetlenségek léteznek, hanem szépségek is), akkor az idegrendszeredben nem (ős)biztonságérzetet, hanem feloldatlan traumákat, mikro-elektromágneses blokkokat, sebeket hordozol. Ezek hasonlóan viselkednek, mint a testi sebek. Még akkor is fájnak, ha a szél meglegyinti őket, akkor pedig pláne elviselhetetlenek, ha valaki beléjük üt – hasonlóan a régi helyzethez. És teljesen természetes lehet, hogy túlérzékenyen reagálsz egyes helyzetekre.

Lelki túlérzékenység okai: korai bántalmazás is lehet

Lelki túlérzékenység okai: alkat vagy bántalmazás? (freeimages / aleo-vera-1019427-m)

Lelki túlérzékenység okai: alkat vagy bántalmazás? (freeimages / aleo-vera-1019427-m)

Például, ha sokszor hívtak „semmirekellő lustának”, akkor erre a minősítésre később is ingerlékenyen reagálhatsz. Bár valószínűleg annyira beégett már az idegrendszeredbe, hogy saját magadról is ezt gondolod, magadévá tetted ezt az állítást. Függetlenül a tényektől, minden körülménytől, hogy egyébként milyen szorgalmasan dolgozol minden nap.

A sebek addig fájnak, amíg be nem forrasztjuk őket.

Hogyan lehet őket beforrasztani?

Nagyon egyszerű, de mégis elég nehéz kivitelezni. De önmagunk iránti elfogadással, szeretettel, türelemmel és gyakorlással menni fog, mennie kell.

Így szűnhetnek meg a lelki túlérzékenység okai

Célszerű hozzászokni ahhoz, hogy bárki bármit mond, nem kell állni a pofonokat. Még akkor sem, ha a fejünkben a mumus azt suttogja, hogy rájuk szolgáltunk. Ez nem méltó egy emberhez sem, még akkor sem, ha létezik egy olyan mondás, hogy „Fordítsd oda a másik orcádat is”. Hát ne fordítsd oda! Inkább védekezz. Találj ki valamit! Jogodban áll. Ne várd el a másik embertől, hogy ne próbáljon meg bántani, hanem vedd elejét a sérülésednek.

A védekezés módja a lényegesebb kérdés. Olykor elkerülhetetlen, hogy erőszakra erőszakkal válaszoljunk, mert olyan mértékű, hogy máshogy nem lehet megfékezni. Viszont az esetek többségében elég, ha szelíden és határozottan kiállunk magunkért, és megfelelően kommunikáljuk a jogos és egészséges érdekeinket, a feladatra fókuszálva.

Te szoktál túlérzékeny lenni mások szemében? Hogyan kezeled a negatív hozzáállásukat?

hozzászólás

  1. Biserka szerint:

    Igen, talált:(
    Túlérzékeny vagyok, így születtem (ilyennek neveltek?)
    De mit tegyek, hogy ne így legyen? Ezt eddig senki nem mondta el. Hogyan kezelem? Jól kibőgöm magam. Tudsz ennél jobbat? Kérlek, áruld el, hogy lehet ezt kezelni.
    Hálás köszönettel: Biserka

  2. Titi szerint:

    Biserka,
    Védekezz a bántások ellen! Dobj vissza kenyérrel! És itt azon van a hangsúly, hogy “dobj vissza”, csak máshogy, mint a bántó ember. Ha elszaladni van kedved, szaladj el. Ha nincs kedved végighallgatni egy telefonhívást, akkor nyugodtan tedd le a kagylót. És így tovább.

  3. Erycah szerint:

    Az én védekezésem erre az, ha nem arra figyelek, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja…

  4. Galagonya szerint:

    Egyertelmuen nemet kell mondani.
    Senki nincs a te cipodben, tehat lovese sincs arrol hogy miert erzel igy es milyen vagy valojaban.
    Es jogodban all erzekenynek lenni. Nehogymar ezert is szabadkoznom kelljen!
    A tulerzekeny ember olyan dolgokat is eszrevesz, amelyek masok figyelmet elkerulik – ezert is akarhatjak a tulerzekeny embert megtorni es elbizonytalanitani, amikor plane meglatott valamit/rattapintott valamire!

  5. rózsi szerint:

    Sajnos én is megkaptam ,hogy túlérzékeny vagyok,és hogy nem értem a viccet,mert szóvá tettem , ha valaki bántón viselkedett velem.Ma már megpróbálom szembesíteni az illetőt a viselkedésével,de sajnos van , hogy hiába, nem ismeri el a tettét, de volt amikor bocsánatott kért az illető. De ez ritkán esik meg.

  6. kinbot szerint:

    A túlérzékenység és a sértődékenység közel áll egymáshoz. Én is nagyon érzékeny ember vagyok ( Édesapám MIMÓZÁ-nak nevezett gyerekkoromban), nálam talán túlzott empátia igazából. Családom tagjainak minden valós vagy általam elképzelt bánatáért emésztem magam, a bajokat felnagyítom stb. Sokszor azon kapom magam, hogy lelkileg a másik család ( mondjuk, egyik fiam családja) életét élem át. És ez így rettenetesen kimerítő, mert örökös szorongással jár. Próbálom nevelni magamat ész-érvekkel, de nagyon nehezen megy. Van valami ötletetek?

  7. Zita szerint:

    Az ember nem mászhat ki a saját bőréből.

  8. Titi szerint:

    Zita, nem az a cél, hogy kimásszunk a bőrünkből, hanem hogy jól érezzük magunkat benne. 😉 Bárki bármit mondjon meg tegyen is. És hogy másokat is hagyjuk, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, és hogy ne bántsuk egymást. 🙂 Itt annak nehéz a dolga, aki úgy érzi jól magát, ha másokat inzultál.

  9. Aquila szerint:

    Ne keverjük a túlérzékenységet (ami az én olvasatomban hiszti is lehetne) a szuperérzékenységgel mert a kettő nem ugyanaz.

    Akkor hová lenne a világ ha nem lennének ilyen érzékelő emberek (tudósok, festők és zenészek stb.)? Miylen fejlettségen élnénk vajon?

    Nálunk a családban sokaknál előfordul az előbbi dolog (szándékosan nem problémának hívom), és képtelen vagyok másokkal megértetni hogy ilyen vagyok fogadjanak el ilyennek. Dobálózni nem szoktam a szavakkal, az nem a én műfajom.

  10. Titi szerint:

    Kedves Aquila,

    Köszönöm a hozzászólást.
    Bár nem tudom pontosan, mire értetted, amit írtál, leszögezném, hogy a cikk már nagyon régi, a korai “Lélekápolós” időkből való. Akkor született, amikor a szuperérzékeny téma még nem volt bent Magyarországon. Arról szól, hogy szuperérzékeny embereket egészségtelenül kezeltek, bántalmaztak azért, mert érzékeny – és ezért pszichésen megsérült, “túlérzékeny” lett. (és valóban, a mostani világ nem nézi jó szemmel, nem tiszteli az érzékenyeket)
    És a javaslat még mindig aktuális: a sértések kontrollálása, kezelése (valamint a sírás (nem a hiszti)) fontos, mert hatékony természetes stresszoldó, feszültség kezelő, agytevékenység helyreállító módszer akkor is, ha bántanak. 😉

  11. Kata szerint:

    Én is érzékeny kis lélek vagyok ,így szeretem magam ezen nem is szeretnék változtatni.Amin viszont szeretnék változtatni ,hogy ha kimondom a véleményemet akkor ne remegnének a hangon és ne kezdjen könnyezni a szemem.Ezt hogyan tudnám elérni?Kata

  12. Titi szerint:

    Kedves Kata,
    Ha ezt nem sikerül hétköznapi módon megváltoztatni, akkor meg kell keresni az okát, forrását valamilyen stresszoldó eszközzel/kezeléssel, és feloldani. Hogy ez hogyan zajlik, mindenkinél egyéni.
    Jobbulást kívánok!

  13. Molnár Georgina szerint:

    Mintha minden rólam szólna itt.

  14. Bontovics cintia szerint:

    Szia. Túl érzékeny vágyok! Egyre több dolog rosszul és sokszor van síró görcsöm. Mostanában minden órában csak síének nagyon nehezen tudom vissza fogni és csak jönnek a könnyek. Nem tudom mit tegyek ! Nem tudom hogy mit tegyek ellene hogy ne erezem magam ilyen szarul! Tudnak nekem valamit tanácsolni?

  15. Titi szerint:

    Kedves Cintia,
    Esetleg az itt leírtak vonatkoznak erre a helyzetre?
    http://www.lelkirendrakas.hu/jo-kislanyok-nem-sirnak-siras-elonyei/
    És vajon ez a fájdalom kihez tartozik, honnan jön?
    Jobbulást kívánok.

  16. Xyzs96 szerint:

    Azt szeretném megtudni, h rengetegszer elofordul, h ha leb*sznak es nem veszhetek, szolhatok vissza konnybe labad a szemem es hajszal valaszt el attol, h sirjak. Teljesen mindegy, h jogosan vagy nem jogosan. Ha viszont veszekedhetek, visszaszolhatok nem tortenik semmi. Ez sajnos az eletbe nem igy van mert vannak helyzetek (fonok pl) ahol igenis allni kell. Mit tudok ezzel kezdeni? Hogyan allitsam meg??

  17. Titi szerint:

    Kedves Xyzs96,
    Köszönöm a kérdést.
    Vajon ezt megállítani kell, vagy valami mást érdemes kezdeni vele?
    Vajon például ha elvonulsz egy eldugott helyre sírni, ha máshol, máskor, máshogyan kiveszekeded magadból ezt az érzést-gondolatot, ha máshol, máskor, máshogyan visszaszólsz, kitombolod magadból, levezeted, fog változni a helyzet?
    És mi lehet mögötte?
    Ajánlom ezeket tanulmányozásra:
    http://www.lelkirendrakas.hu/jo-kislanyok-nem-sirnak-siras-elonyei/
    http://www.lelkirendrakas.hu/zabszem-fokhagymak-stressz-ellen-mozgas/
    Jobbulást kívánok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Read previous post:
Megbocsátás de hogyan? Vagy inkább szembenézés?

A klasszikus, mindent eltűrésre buzdító megbocsátás filozófia újragondolása a szelíd érdekérvényesítés mezsgyéjén. Megbocsátás de hogyan? Szembenézéssel!

Close