Nem akarásnak konfliktus a vége: érdektelenség kezelése

Egy nagyon érdekes, és valószínűleg sokakat érintő téma fejtegetése következik. Olvasói e-mailben érkezett, köszönöm az írónak, hogy felvetette!

A téma a következő:

Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)
Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)

Adott egy közeli rokon, egy családtag, akit nem lehet “leépíteni”. Aki úgymond nem vesz részt a család életében, a közös munkákban és nem tartja be az ígéreteit sem. A levélíró bármit kér tőle, bármit megígértet vele, soha nem biztos, hogy meg is csinálja. Mindennapos dolog náluk az ezekből származó nézeteltérés, hogy “Ja, elfelejtettem“. De úgy, hogy ez a nem akarót láthatóan egyáltalán nem zavarja. A levélíró minden egyes ilyen helyzetet agresszióként él meg. Összeszorul a gyomra és olyan érzése lesz, mintha egy, a Harry Potter filmből ismert dementorral találkozott volna. Általában arra a napra el is tűnik minden energiája, legszívesebben ordítana a dühtől.

Hab a tortán, hogy ezerszer próbálta elmagyarázni a krónikus nem akarónak, hogy mi a helyzet, de ő egyszerűen nem érti, mi a gond. És sajnos valamilyen rossz érzés, kényszer arra készteti a levélírót, hogy a nem akaró helyett (dühöngve) dolgozzon (bár ezt már törekszik elhagyni).

A kérdés pedig ugye lényegében az, hogy hogyan lehet az ilyen embert kezelni, érzékeltetni vele, mit is művel? És hogy hogyan lehet őt mégis rávezetni a munkára és bevonni a család életébe, hogy megváltozzon valami? Azt leszámítva, hogy az allopaták az ilyen személyiségeket nem egészéségesnek tartják és pirulákat írnak fel nekik…

Érdektelenség kezelése: magunkon kezdeni

A fő gond itt véleményem szerint a levélíró kellemetlen érzéseiben van. Ezek a kétségbeesés, a tehetetlenség és a túlterheltség (hogy azt a feladatot akkor most kivel csináltassa meg, ha a krónikus nem akaró így “packázik” vele?). Nyilván úgy érzi, hogy kigúnyolják és semmibe veszik. És ezek miatt gondolkodni nem sikerül, sem általánosan jól érezni magát a bőrében. Ezekre a stresszekre, indulatokra érdemes valamilyen stresszoldó eszközt használni szakszerűen, hogy beinduljon a mikro-elektromágneses energiaáramlás az agyban, és jussanak eszébe kreatív megoldások… (Vajon lehet ilyen a stresszoldó kezelés >>>, és/vagy a “lélek-multivitamin” virág-homeo étrendkiegészítő Moksa Csepp >>>? Nem tudjuk előre, ez mindenkinél egyéni.) De addig is, mi is megtornáztathatjuk az agysejtjeinket megoldási lehetőségek után…

Tehát, az én ötleteim érdektelenség kezelése céljára:

(figyelem, részben fekete humoros, helyzetből kilendítő javaslatok következnek, és belegondoltam abba is, hogy mi lehet a nem akaró igazi baja):

  • Meg lehet kérdezni az emberkétől, hogy miért csinálja ezt. Fél-e a feladattól, nehéz-e és túl nagy falat-e megcsinálnia, mumus-e neki a munka. Ha mumus, akkor lehet neki javasolni munkával kapcsolatos stresszoldást. Vagy megkérdezni tőle, hogy szeretne-e helyette másik feladatot, ami jobban “fekszik” neki. Biztos lehet ilyet találni!
  • Azt is meg lehet kérdezni tőle, hogy fáj-e valamije. Mert ha például fáj valamije, és azért felejti el megcsinálni, akkor a fájdalmat kell oldani, lehet neki javasolni reumakenőcsöt.
  • Érdektelenség kezelése kreatívan (freeimages / notepad-and-post-its-1340442-m)
    Érdektelenség kezelése kreatívan (freeimages / notepad-and-post-its-1340442-m)

    Ha a nem akaró tényleg csak ennyire feledékeny, akkor lehet emlékeztetni őt a feladatára számtalan módon. Például post-it-eket kiragasztani a szekrényére, “Cavinton” feliratú dobozt tenni az éjjeliszekrényére, beírni a naptárába, emlékeztetőt beállítani a telefonjába, felhúzni egy csörgőórát, csomót kötni a zsebkendőjére és hasonlók. Nyilván az őrületbe fogjuk kergetni vele, de még mindig jobb, mint dühöngeni. 🙂

  • Lehet nyomógombokat keresni a fejében motiválásra. Pozitívan megfogalmazva a tudtára adni, hogy miért lesz jó neki személyesen (!!! nem a levélírónak), ha elvégzi a feladatot. Pl. fejlődni fog valamilyen képessége, szeretni fogják a lányok / fiúk, és esetleg jutalom is jár érte. Azt is lehet vele közölni – szerencsés nem érzelmi zsarolással -, hogy milyen hátránya lesz belőle, ha nem végzi el. Pl. hogy a levélíró nem fog tudni annyi időt tölteni vele, ha neki kell megcsinálnia a munkát.
  • Lehet neki adni Moksa Cseppet >>>. Vajon oldhatja az érdektelenségét és a lehetséges depresszióját, mentális tüneteit? Nem tudni előre, ez mindenkinél egyéni.
  • És így tovább. Van még ötleted az érdektelenség kezelése témában? Kérlek írd a hozzászólásokba! Köszönöm szépen!