Szeretteink halálának feldolgozása 1 – az Élet és az elmúlás

Sejtettem, hogy ez a téma elő fog kerülni, hogy egy kicsit helyretegyük, mert nagyon sok dogma és téveszme kapcsolódik hozzá. Köszönöm Marikának, hogy felvetette!

Hozzátartozó halála: az elmúlás a Természet jelensége (freeimages / autumn-fashion-1-1242676-m)

Hozzátartozó halála: az elmúlás a Természet jelensége (freeimages / autumn-fashion-1-1242676-m)

Mit jelent nekünk az Élet és az elmúlás, és mit más kultúráknak?

Kezdem azzal, hogy valószínűleg tisztában vagyunk vele: a halál a mi kultúránkban egy félelmet keltő esemény (ellentétben például a természeti népekkel, akik az élet velejárójának tartják). És ez valószínűleg azért van így, mert a “civilizált” emberek többsége nem ér rá élni. Nem tud a jelenben lenni, nem tud betelni az életével. Nem a saját sorsát éli, hanem többnyire másokét, másokkal foglalkozik. Így aztán, ha jön az elmúlás, húsz körömmel kapaszkodik az életéhez. Nem tudja nyugalommal elengedni, hiszen neki még dolga lenne. Tegyük hozzá, hogy ezt nagyon helyesen érzi, hiszen nem használta ki a számára megadatott időtartamot arra, hogy ténylegesen beteljesítse az életfeladatát.

Váratlan elmúlás: nem figyelünk oda a jelekre

A saját elmúlásunkon kívül nem tudunk ráhangolódni arra sem, ha egy szerettünk meghal. És itt majdnem mindegy, hogyan történt a hozzátartozó halála, az egészsége krónikus elvesztésétől-e, vagy hirtelen balesettől… Mindkettőnek vannak előjelei, amit az önmagunkra oda nem figyelésünk miatt nem szoktunk észrevenni. Így pedig váratlanul ér minket, szinte sokk-ként ér a gyors változás, amit aztán pláne nagyon nehezen emésztünk meg. Nincs időnk arra, hogy elengedjük az illetőt, hogy felkészüljünk: az energiái nemsokára már nem fognak egybefonódni a mienkkel, hanem nélkülük kell boldogulnunk.

Fájdalmas elmúlás: nem, ilyenkor NEM kell erősnek lenni!

Elmúlás: aki elmegy, el kell engedni (freeimages / seagull-in-flight-in-clear-sky-1436633-m)

Elmúlás: aki elmegy, el kell engedni (freeimages / seagull-in-flight-in-clear-sky-1436633-m)

Az elengedést nagyon megnehezítik azok a felesleges rítusok is, amik szintén divatosak a mi kultúrákban. Például, ha a gyászolónak azt mondják, hogy “Légy erős!”, és ezt ő komolyan veszi, akkor nem tudja kifejezni az érzéseit, nem tud kijönni, elfojtódik a fájdalma. Ez azt eredményezheti, hogy évek, sőt, évtizedek múlva sem lesz képes sírás nélkül beszélni az elhunyt szeretett személyről.

És talán azt sem kell kihangsúlyoznom, hogy az örökösödési huzavonák mennyire ellehetetlenítik az érzelmi munkát.

Elmúlás: aki elmegy, el kell engedni

Spirituális körökben nagyon fontosnak szokták tartani azt, hogy a halottat úgymond el kell engedni, mert ha az érzelmi ragaszkodásunkkal itt tartjuk, nem fog tudni “odaát” készülni a következő inkarnációjára. Ez a nézet teljesen rendben is van, viszont foglalkozni kell az élő fél érzéseivel is. Ugyanis, csak akkor lesz képes elengedni a szeretett személyt, ha az ő érzelmi hiányérzete pótolva van.

Folyt. köv.

Írd a meglátásaidat és az hozzáfűzéseidet a hozzászólásokba! Köszönöm!

hozzászólás

  1. Kovácsné Marika szerint:

    27 év után meghalt a férjem. Egy nagyon boldog házasságban éltünk. Gyerekünk sajnos szülés után meghalt. 8 hónapja történt férjem elvesztése, de nem tudom kiheverni, csak rá gondolok. Közben a munkahelyemen is csoportos leépítésbe kerültem. Elmúltam 50, de fiatalnak érzem magam. Még maga a szó is, hogy “özvegy” szörnyű. Imádtuk egymást a férjemmel. Nem tudom hogyan tovább…. Nagyon keveset lehet erről olvasni, mindig csak a “szinglik” vannak témán. Pedig sajnos, mi is sokan vagyunk így középkorúak. Erről szeretnék többet olvasni, mert tudom, hogy nagyon sok özvegy van, aki még középkorú, vagy még fiatalabb. Az özvegyről mindenkinek csak a 65-80 közötti korosztály jut az eszébe.Ha lehetséges erről szeretnék többet olvasni, hogyan “élhetem” ezt túl.
    Köszönöm előre is a segítséget!

  2. Titi szerint:

    Szia Marika!

    Hát igen, ez nagyon kemény tanítás neked az élettől. Úgy látszik, az a feladatod ebben az életedben, hogy megtanuld kezelni valahogy a szeretteid halálát.
    Nagyon fájdalmas, ha egy olyan gyereket vesztünk el, aki a szeretett férjünktől való. Én ugyan nem éltem ezt át, de én is boldog házasságban élek a férjemmel, és el tudom képzelni, milyen lehet.
    Amikor két ember energetikailag úgy eggyé válik, ahogy ti ketten a férjeddel a boldog házasságban, ha az egyik meghal, a párja fél embernek érzi magát, hiszen a másik energiái elmennek. Ezt az energiát kellene valahogy pótolni magadban.
    Egy számomra fontos ember elvesztését én is átéltem: az apum úgy halt meg 23 éves koromban, hogy 20 éves koromig nem is ismertem őt mindenféle rokonsági háborúskodások miatt. Ráadásul úton voltunk egy nagyon jó apa-lánya kapcsolat felé. Talán az fájt benne a legjobban, hogy nagyon szerette a gyerekeket, és mégsem élte meg az unokáját. Ezért úgy orvosoltam a fájdalmamat, hogy elképzeltem azt a jelentet, amikor bejelentjük neki a gólyát. És amikor örömmel fogadja a lányomat. Ráment vagy egy zacskó papír zsebkendő, de jólesett. Addig csináltam ezt a képzelet-gyakorlatot, amíg sírás nélkül meg tudtam állni, és jobban nem lettem. A saját érzelmi hiányomat pótoltam ezzel.

    Ezt az érzelmi hiánypótlás módszert neked is tudom javasolni. Ha többször elképzeled, hogy milyen lenne az életed a férjeddel (és/vagy a gyermekeddel), ha élnének, támogathat kilábalni a gyászból és továbblépni.

    Próbáld meg, és várom a visszajelzést, hogy jobban vagy-e!
    Mély együttérzéssel,
    Titi

  3. Baka Erzsébet szerint:

    Tisztelt Szerkesztők!
    Lehet, hogy sok nehézség a szeretteink elvesztése kapcsán neveltetésünkből adódik, de: én mindennel tökéletesen tisztában vagyok,.—-GONDOLOM ÉN!! Mindazon által vannak kételyeim, azzal a módszerrel kapcsolatban,hogy rakjunk el mindent ideértve fényképek, az elhunyt szerettünkről, valamint azzal se tudok egyetérteni, hogy valójában önmagunkat sajnáljuk egy szerettünk elvesztése kapcsán.
    Én május első napjaiban kellett egy ilyen tragédiával szembenézzek, és NEM TUDOM FELDOLGOZNI, AZT SE TUDOM ELKÉPZELNI, HOGY MINDEN KÉPÉT ELRAKJAK STB.Én úgy érzem ezzel meggyaláznám az emlékét, ami nekem szent és sérthetetlen, sőt minden kis apróság, ami rá emlékeztet inkább felértékelődik a szememben és szívemben, nem hogy megszabadúljak tölle.
    Egy unokahúgocskámat veszítettem el egy olyan értelmetlen, tisztázatlan balesetben, amit nem tudok feldolgozni, de azzal, hogy a képét és a rá emlékeztető tárgyakat elrakom még rosszabb nekem. A húgom kislánya volt, nem tudom azt mondani, hogy jobban szerettem mint az Édesanyja, mert én nem vagyok Édesanya, nincs saját gyermekem,de őt,a hugom 3 gyermeke közűl őt IMÁDTAM, szerettem szívem minden melegével,bár ő férjnél volt, azt se írhatom le, hogy “megfolytottam” volna a szeretetemmel, de minden gondolatom az volt: Csak Neki legyen jó, Csak ő legyen boldog….Eddigi életem munkájának eredményét CSAK ÉS KIZÁRÓLAG NEKI SZÁNTAM HAGYNI MERT ÉLETÉBEN NEM KÉRT,NEM FOGADOTT EL TÖLLEM SEGÍTSÉGET, NEM GONOSZSÁGBÓL, NEM DÚRVASÁGBÓL, HANEM EGYSZERÜEN LELKIGAZDAGSÁGA KAPCSÁN, AZT MONDOGATTA: “Köszönöm szépen nénje, én szeretném a saját 2 kezemmel felépíteni a magam otthonát , hogy tudjam, az az én munkám gyümölcse, nénje legyen nyugodt, pihenjen kirándúljon, érezze jól magát, mert megérdemli, dolgozott eleget, ha szükségem lesz, majd én fogok kérni, de addig éljen nyugodtan”Ennyire önzetlen volt és én hagytam, hogy boldogúljon, ahogy ő szeretne, úgy látszott sikerűl is neki-nekik, a férjével együtt, de ……
    igen sok a de, a 31-dik születésnapja után 1 nappal, végső búcsut kellett vegyünk,tölle, nem vihettem születésnapot köszöntő virágkosarat Neki, hanem a Végső BÚCSÚ VIRÁGKOSZORÚJÁT!!!
    Összegezve: ha nincs elől látható képe,már nem érzem jól magam ,úgy érzem, mindha megtagadtam volna őt!!! minden nap imádkozom érte, azt se tudom elképzelni, hogy letegyem a gyászruhát, hamarabb, mint ahogy megszoktam a családi hagyomány szerint (eltemettem mindkét szülőmet, őket is meggyászoltam a szokásos 1 évig!),ha letenném a gyászt(a fekete ruhát,amitől rettegtem a szüleim elvesztése óta) hamarabb mint 1 év attól ismételten rosszúl érezném magam, úgy érezném, megsértem az emlékét , nem méltatom a teljes gyászra !! Bár addig fáj az elvesztése amíg élek.
    Szégyen kimondani, de a szüleim elvesztését , most úgy érzem könnyebben feltudtam dolgozni mint a hugom kislányának tragikus hírtelen halálát, aki egy életvidám gyönyörű és egészséges hölgy volt. Vele kapcsolatban csak olyan gondolatok fogalmazódnak meg: MIÉRT NEM TUDTAM MEGVÉDENI??!!! Pedig ő már férjnél volt!12 éve de nekem akkor is az a kicsi tündéri kicsi lány maradt a szívemben, ahogy én láttam meg első lépéseit, ahogy én voltam a szemtanuja annak is, hogy egyedűl tud enni, nem kell a kiskanállal etetni, hanem ő akar egyedűl enni, még nem is beszélt, de ahogy megértette velem, hogy egyedűl szeretne enni…..az első kiejtett szavai….és még sorolhatnám. A környezetemben megjegyezték: Én jobban szerettem őt mint a szülő anyja- a húgom, ez tévedés, csak a hugom magába fojtja a fájdalmát, én beszélek rólla, ha van akivel és a nap minden percében Rágondolok, imádkozom érte….. de sajnos Ő már nem jöhet vissza. Azt is tudom jobb neki ahól van és hogy más dimenziókhoz tartozik de nagyon fáj hogy ilyen fiatalon elkellett mennie.Én nem gondolom , hogy a saját életem siratom az ő elvesztése kapcsán én azt sajnálom: NINCS AKIT SZERETNEM!!!! NÉHA MEGKÉRDEZNI: JÓL VAGY? HOGY TELT A NAPOD?…..

  4. Titi szerint:

    Kedves Erzsébet,
    Fogadja részvétemet.
    Ha ez az eset idén májusban történt, úgy vélem, hogy nagyon rövid (három hónap?) idő telt el azóta. Ilyenkor nem rögtön az az első lépés, hogy tegyük el a fényképeket. Az már arra vonatkozik, ha valaki kórosan sokáig, évekig, évtizedekig gyászol, mert azzal a saját életét ássa alá.
    Szeretteink halálának feldolgozásával kapcsolatban az idő fontos tényező, ez benne foglaltatik a témáról írt sorozatunk egyik részében: hogy nem véletlenül 1 év a gyászidőszak a köztudatban, ennyi minimum szükséges ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni a körülöttünk levő mikro-elektromágneses energiaviszonyok megváltozását.
    A teljes kép kialakulásához szükséges az egész sorozatot elolvasni:
    http://www.lelkirendrakas.hu/temak/eletrumlik/oregedes-elmulas-halal/
    Jobbulást kívánok,
    SzT

  5. Kócsó Antalné szerint:

    Én 2017 juniusában veszítettem el a férjem. Nem tudom, nem birom a halált feldolgozi. Nem tudok megnyugodni.Orvoshoz, pszihológushoz járok. Semmi nem segít. Rivotril 0,5 gyógyszert írták fel. Nem segít, nem nyugtat meg.Úgy érzem megzavarodok.Csak egy gondolatom van örökké, hogy nekem is meg kell halnom.Tudom, hogy az orvosok soha nem vállalják fel a tévedésüket, de én csak a szegedi Klinikai orvost és az ottani nem törődömséget okolom a halálért.2 vagy 3 szor leesett az ágyról műtét után. Háromszor műtötték meg szívinfarktusról.Tudom, nem hozhatom vissza, de ki a felelős a haláláért, mert olyan ill.az ott van és nincs lelkifurdalása.Sőt, másnap elment szabadsára, pedig tudta, hogy nagyon nagy betegről van szó.Meddig birja a lelkiismerete?Hány ember hal meg a szegedi szívklinikán ilyen okok miatt??

  6. Titi szerint:

    Kedves (hogyan szólíthatom?),
    Fogadja őszinte részvétemet.
    Ilyen helyzetekben gyakran két személyiségrészünk szokott egymással harcolni:
    – az agyunk és az eszünk tudja, hogy nem tudjuk visszahozni a szeretett személyt,
    – a szívünk és a lelkünk viszont mindenféle lehúzó érzelmeket él át, bűntudatot, lelkifurdalást, mert nem tettünk, nem tettek érte eleget; nem sikerült őt megbízható helyre juttatni; nem sikerült elérni, hogy az életet válassza, stb. stb.
    Erről a kettősségről érdemes valahogy lejönni, az adhat megnyugvást.
    Hogy ez hogyan sikerül, az mindenkinél egyéni.
    Jobbulást kívánok, már ha lehet ilyet most.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Read previous post:
Időskori depresszió ellen természetesen: tánccal!

Egy olyan videó, ami azt igazolja, hogy az idősödés nem kell hogy együtt járjon depresszióval és egyéb tünetekkel! Időskori depresszió...

Close