Szeretteink halálának feldolgozása 6 – elengedés gyakorlat

A sorozat eddigi bejegyzéseiben volt sok szép elmélet a témát illetően, néha egy-egy gyakorlati javaslattal. Viszont konkrét ötletekkel még adós vagyok. Ezek fognak következni most: egy elengedés gyakorlat.

Ha egy szerettünk meghal, főleg ha nekünk számítva hirtelen, akkor szerintem egy ideig kettős életet élünk. Fel kell dolgoznunk a múltat és szembe kell néznünk a jövővel, fel kell építeni az új életünket. Ezt a két tevékenységet párhuzamosan célszerű végezni.

Elengedés gyakorlat: búcsú a múlttól

Elengedés gyakorlat: búcsú a múlttól (freeimages / remembrance-1113992-m)

Elengedés gyakorlat: búcsú a múlttól (freeimages / remembrance-1113992-m)

Mivel itt a fájdalommal fogunk szembenézni, szükségünk lesz egy csomag papír zsebkendőre és egy pohár vízre is. Készítsük oda mindkettőt, mielőtt elkezdjük a munkát.

Tehát, amikor túlvagyunk a legnehezebb időszakon, és a legnagyobb fájdalmat már kitomboltuk magunkból (ezt valószínűleg nem lehet megúszni), fogjunk egy nagy dobozt. Lehet nagyon szép is, adjuk meg a módját. Gyűjtsük össze bele az elhunyt szem előtt levő használati tárgyait (fotók, emléktárgyak, ruhák, stb. mindent, ami rá emlékeztet). Amennyi belefér, amennyit lehet. Megjegyzés: az összegyűjtött használati tárgyak helyére tegyünk olyan szép dolgokat, amelyekre ha ránézünk, nem az elhunyt jut róla eszünkbe, hanem kellemes érzéseink támadnak.

A szerettünk dobozát tartsuk mindig elérhető helyen. Nem, nem kell megválnunk tőle, hanem jelöljük ki a napnak egyik szakát, mondjuk esténként egy órát, amikor leülünk a doboz mellé, és nézegetjük a tárgyakat. Használjuk a képzeletünket, idézzünk fel a róluk eszünkbe jutó emlékeinkből minél többet, amennyit csak tudunk. Érezzük a színeket, az illatokat, figyeljük a másik gesztusait, stb. Közben, ha érzések törnek ránk, nyugodtan lehet sírni, levezetni a feszültséget. Lehet olyan eseményt is elképzelnünk, amit az elhunyt már nem ért meg, de jól érezte volna magát benne, és örült volna neki.

Elengedés gyakorlat: minden nap egy kicsit

Ez a “minden nap egy kicsit” elengedés gyakorlat biztosíthatja azt, hogy a negatív érzéseket kicsinyenként engedjük ki. Így azok nem fognak minket maguk alá gyűrni.

Végezzük ezt az érzelmi munkát egészen addig, amíg a szeretett személy elképzelése már nem vált ki bennünk nagy érzelmi reakciókat. Amíg el nem érjük azt, hogy nyugodtan, sírás nélkül tudunk beszélni róla. Ha ez sikerült, feltöltöttük a szeretet-tankunkat, rendbejöttünk, érzelmileg megerősödtünk. Feldolgoztuk a halálát, jól működött az elengedés gyakorlat.

Sokan a fájdalom levezetését azzal szokták biztosítani, hogy kijárnak a temetőbe. Természetesen ez is kiváló módszer, a dobozos elengedés gyakorlat mellett jó kiegészítő.

Elengedés gyakorlat: a jövő felépítése

Elengedés gyakorlat: a jövő felépítése (freeimages / open-road-1212906-m)

Elengedés gyakorlat: a jövő felépítése (freeimages / open-road-1212906-m)

Amíg a “minden nap egy kicsit” elengedés gyakorlatot végezzük, azon egy órán kívül, amit a doboz mellett töltünk, bizony a saját életünkkel is foglalkozni kell. Saját magunkat is erősíteni kell. Ilyenkor célszerű olyan tevékenységeket végezni, amit már régóta szerettünk volna csinálni, de nem volt rá módunk. Foglalkozzunk a hobbijainkkal, sportoljunk, menjünk kirándulni. Tanuljunk valami újat. Szerezzünk új barátokat vagy újítsuk fel a kapcsolatot a régiekkel, járjunk klubokba. De lehetőleg csak olyanokat, amiket VALÓBAN szívesen csinálunk. Mert ha ostorral kell magunkat rávenni, akkor többet ártanak mint használnak. Itt nagy szerepe van a próbálkozásnak: kipróbálni ezt, kipróbálni azt, és amelyik jobb érzéseket kelt bennünk, az lesz a mi módszerünk. A többit nyugodtan el lehet hagyni.

Frissítés 2014.04.03: itt írtam róla, hogyan lehet az otthonunk légkörét tértisztítással rendbetenni egy haláleset után: http://www.lelkirendrakas.hu/tessekeld-ki-a-rossz-emlekeket-tertisztitas/

Frissítés 2014.04.03: itt írtam róla, hogyan lehet vetélések, illetve kisgyerekek elvesztése után felkészülni az újabb gyermekáldásra az otthonunk vizsgálatával: http://www.lelkirendrakas.hu/nem-jon-a-baba-termeszetes-teherbeeses/

Frissítés 2016.11.07. itt írtam róla, hogy egyszerű és egészségbarát hozzájárulás lehet-e gyászfeldolgozáshoz a “lélek-multivitamin” virág-homeo étrendkiegészítő Moksa Csepp:
http://www.lelkirendrakas.hu/gyaszfeldolgozas-segitese-moksa-cseppel/

A sorozat itt véget ért.

Ne elégedj meg ennyivel! Iratkozz fel a Lelkirendrakás alap stresszoldó hír-emailre >>>, és töltsd le az egyik témába vágó hír-emailből a Szeretteink halálának feldolgozása  sorozathoz kapcsolódó ajándékaimat. A linkjeit elküldöm az emailekkel:

  • A sorozat írásait  1-6-ig egy e-bookban.
  • A hozzá készült mp3 formátumú hanganyag meditációt.

Írd meg a meglátásaidat és az hozzáfűzéseidet a hozzászólásokba! Köszönöm!

hozzászólás

  1. Eva szerint:

    NEkem 2000-ben apam, 2002-ben Edesanyam, 2007-ben az Ocsem, most juniusban a nagyobbik lanyom az Isten nyugosztalja Oket. Megkell tanulni kapni az elettol es adni vagy vesziteni. Nagyon nehez a gyasz En mar csak tudom, hiszen nem Nekem folyamatosan mentek el a szeretteim.
    En hiszek abban, hogy a lelek orokke el, de megis nagyon nehez volt. A temetesekre nyugtato injekcioval mentem, de mar masnaptol, Herbaria nyugtato teat ittam es imadkoztam, imadkoztam es imadkoztam, mig meg nem nyugodtam lelkileg.
    Ezt kovetoen igyekeztem sosem nem egyedul maradni, igy nem adva lehetoseget a gondolkodasra. S aztan jott a “merlegeles”? Anyukam 68 evesen halt meg, de nem volt beteg, s hirtelen. Megkoszontem Istennek, hogy nem kellett szenvednie, es ily modon ment el!Az Ocsem karambolban halt meg es fiatalon es a tuzoltok vagtak ki a holttestet, Aki ha eletben maradt volna az agyban kellett volna letolteni a hatra levo eletet, mit tehettem, kisirtam magam es halat adtam az Istennek, hogy megmentette a szenvedestol! A lanyom rakban halt meg, 1 evig szenvedett, lefogyott es nagy fajdalmai voltak. Megviselt a halala, de “elkellett engednem” es labra kellett allnom, hiszen itt a csaladom, az elet megy tovabb. A masik dolog, hogy a beteg emberek, szinte varjak, kivanjak a halalt, mert sokat szenvednek, ezzel a lanyom is igy volt es tudom nem orulne annak, ha Engem szenvedni latna. Nagyon fajt az “atkoltozesuk”, de a szuletes es a halal nem a mi kezunkben van. A mienk csak a sors, es megkell tanulni veszteni, nem csak nyerni. En tudom, hogy Ok elnek most is es ez nagy nyugalommal tolt el.Itt vannak a fenykepek, azok a mosolygos fotok elottem es meg beszelgetni is szoktam Veluk. Ezek azok a dolgok amiket nem lehet megvaltoztani es muszaj elfogadni. Nen jartam fekete ruhaban, de a szivem most is sir es ezert sosem szoktam a halalukrol beszelgetni, a csaladban pedig a mai napig: a Mama husleveset, a mama toltott kaposztajat stb. es igy mindennap koztunk van.

    Nagyon fontos, hogy minnel elobb eltudjuk Engedni a halottat, s utanna pedig nem elhagyni magunkat, hanem lekotni Magunkat. En pl. ha beszelek roluk, ujra atelem az egesz ceremoniat, ezert En nem szeretek beszelni sem a fajdalmamrol, sem a problemaimrol. S innentol kezdve pedig megtalalni azt a modot, hogy eltereljem a gondolataimat.

    A masik, hogyha elhagyjuk Magunkat az nem fogja megkonnyiteni a fajdalmunkat, hanem csak megnagyobb szenvedest hoz. S aztan kire szamithatunk a sirankozasunkban? Nekem a felnott fiam belazasodott es felt, a felnott lanyom az nem tudott honapokig aludni, a kisebbik 17 eves pedig csak sirdogalt, amikor meghalt a Noveruk. Innem volt Nekem az erom, mivel Oket kellett nyugtatni, apolni, aztan jott az ejszaka, ez maradt Nekem!!

    En mindenkinek azt ajanlom, hogy nehagyja el Magat, mert az a legrosszabb amit tehet ilyenkor.

  2. Titi szerint:

    Éva,

    Fogadd részvétemet a sok haláleset miatt.
    Teljesen egyetértek abban, hogy úgymond nem célszerű elhagyni magunkat ilyenkor sem. De azért a lelkünk igazi megnyugvásával kell foglalkozni, mert ha nem tesszük, hanem mindig csak eltereljük a gondolatainkat, ha folyton erősnek mutatjuk magunkat, noha gyengék vagyunk, abból szellemi-lelki-testi zavarok lesznek. Mert elfojtjuk a fájdalmat! Ha nem tudunk a halottról nyugodtan beszélni, akkor bizony még nem dolgoztuk fel a halálát.

    Nekem az apum ment el hirtelen, 23 éves koromban, és, mivel 3 éves koromban elváltak a szüleim és 20 éves koromig jóformán nem ismertem az apumat, az első gondolatom az volt, hogy “Már megint búcsú nélkül lépett le?” Nem kívánom senkinek.

    A halott elengedése szerintem csak akkor tud végbemenni, ha pótoljuk az érzelmi hiányérzeteket saját magunkban. Ha enélkül kényszerítjük magunkat az elengedésre, az olyan, mintha pisztolyt szegeznénk a fejünkhöz, hogy “márpedig most elengeded!” Csak még nagyobb fájdalmat okozunk magunknak.
    Erre egy kineziológus oldáson jöttem rá, amikor is az volt a feladatom, hogy elképzeljem magamat 3 évesen, ahogy elmegyek a szüleimmel sétálni… ugye ez a válás miatt akkor meghiúsult ábránd volt. De az, hogy legalább a képzeletemben megalkottam visszamenőleg azt, amire vágytam, felszabadított bennem egy csomó feszültséget… és természetesen itattam az egereket, de erre szükség volt.

    Titi

  3. Eva szerint:

    Terhes volt az Edesanyam amikor elvaltak es En 15 evesen ismertem meg az Apamat. Ezt kovetoen minden 2-3 evben jelentkezett, mint affele felulvizsgalo es ha valami nem tetszett Neki, ahogyan haladtam a tanulasban, munkaban akkor csak kritizalt es az O nevelt gyermekeirol kellett hallgatnom a dicshimnuszt. Halala elott veletlenul talalkoztunk es kozolte, hogy irt 1 vegrendeletet es En csak nevetni tudtam, s hiaba kerdezte a “vidamsagom” okat nem valaszoltam Neki. Kizart a vegrendeleteben! Meghalt nem tudtam sirni, nem ertesitettek a halalarol csak kesobb ertesultem.

    Nekem O mar nagyon regen “halott” volt. Nagyon sokaig bantott, hogy O azt feltetelezte, hogy Nekem a penze kell, vagy erdekel. Nekem O kellett a szereto Edesapam, Nekem O hianyzott egesz eletemben lelkileg es amit nem lehet megfizetni.
    Aztan egyszer kezembe kerult 1 konyv, John Bradshawtol es ez volt ami segitette feldolgozni a regi serelmeket. Aztan meg a Dr Joseph Murphynek vannak erre nagyon jo konyvei.

    En nagyon fontosnak tartom az oszinte szeretetet es tiszteletet egy csaladon belul, mert addig kell egymast szeretni amig elunk,hogy amikor meghal a szeretet fel ne legyen lelkiismeretfurdalasunk.

    A masik pedig, amikor egyutt elunk az elmulas gondolataval,
    akkor sokkal konnyebben fogjuk feldolgozni es elengedni a halotat.

    Eva

  4. Titi szerint:

    Kedves Éva,

    Akkor ezek szerint a Te apud egyáltalán nem fejlődött szellemileg. Nem csodálom, hogy rossz emlékeid vannak róla, hogyan is lehetnének jók?
    Itt úgy tudsz lendíteni magadon, hogy például elképzelsz magadnak egy olyan apát, amilyenre szükséged lett volna. Hiszen tudod te, John Bradshaw is leírja a könyvében, amit említettél. Én is olvastam a “Vissza önmagunkhoz” művét, használom is, szerintem alapmű!

    Nálam is hasonló szituációban váltak el a szülők, mint nálad, de az én apumnak benőtt a feje lágya, és megtanulta tisztelni és szeretni a gyerekeit. A végén sokkal jobban csinálta, mint az anyum!

    Az ERŐ legyen veled,
    Titi

  5. Dóri szerint:

    2010. november 23.án ültünk itthon, vártuk haza öcsémet. Későn szokott hazajönni, mert Pestre jár(t) suliba és utána még beugrott a barátnőjéhez. Este csöngetnek a rendőrök, hogy öcsém öngyilkos lett, odaáltt a gyorsvonat elé. Egy nagy sokk volt az egész családnak. Nagyon szerettük őt.

  6. Dóri szerint:

    Jah, igen. Elfelejtettem leírni, hogy csak 16 éves volt.

  7. Titi szerint:

    Dóri,
    Ezt még nem mondtam, de fogadd részvétemet.
    Kérdés: a testvéred nem szedett antidepresszánst?
    Nemrég olvastam, hogy az antidepresszánsok fokozhatják az öngyilkosságra való hajlamot…
    Irtózatos dolog.

  8. Dóri szerint:

    semmit sem szedett, semmi baja sem volt.

  9. Fekete Inci szerint:

    Az én drága férjem, 2011 augusztus 17.-én hajnali három órakor, mellettem aludt el örökre az ágyban, 55-éves volt! Álmában kapott szívinfarktust, semmiről nem tudott, nem érzett fájdalmat!Kisebbik fiam (édesapja temetése előtti napon volt 18 éves,) végig nézte szegénykém, ahogy én ébresztgetem az édesapját, aztán jöttek a mentők, kimondták, nincs tovább! Aztán jött a két nagy testvére, őrjöngve a fájdalomtól…szegénykém olyan sokkot kapott, hogy azóta sem beszélhetünk előtte erről a dologról, a temetés óta még az édesapja sírjához se bírt kijönni! Most pánik rohamai vannak, úgy érzi elakar ájulni…nem képes feldolgozni, orvoshoz kell vinnünk!Nekem már valamivel könnyebb, egy ideig nyugtatót szedtem, de úgy éreztem, teljesen “vissza húz”! Nem tudtam igazán kisírni magamból a bánatomat, nem tudtam beszélni róla! Aztán szép lassan sikerült elhagynom a gyógyszert, most egy gyógynövényes készítményt szedek, már tudok sírni, utána kicsit könnyebb, tudok róla beszélni, fel tudom magamban idézni az eseményeket…lassacskán kicsit enyhül a fájdalmam, de a hiányát senki nem tudja pótolni! Most 12.-én volt 30 éve, hogy megismerkedtünk, szinte az első perctől kezdve imádtuk egymást!Igazán, talán soha nem tudom magam túl tenni rajta, hogy elveszítettem!

  10. Titi szerint:

    Kedves Inci,

    Fogadjátok mély együttérzésemet.
    2011. augusztus 17-e még alig 4-5 hónapja volt. Ez igen közeli dátum, valószínűleg sokkal több időre van szükségetek a szomorú, hirtelen bekövetkezett esemény feldolgozásához, és annak a nagy változásnak a megemésztéséhez, ami az életetekben bekövetkezett.
    Annak örülök, hogy már a sírás megy, és hogy már sikerül beszélni róla is. A kisebbik fiadnak is szerintem elsősorban időre, türelemre és szeretetre van szüksége a feldolgozáshoz. Természetesen valamilyen lelki módszert (pl. az ÉFT-t) is lehet használni, mint enyhítő segédeszközt…

    Jobulást kívánok Nektek,
    Titi

  11. Verdiana szerint:

    Anyukàm pàr hônapja halt meg. Hirtelen. Van egy testvérem, akit kevésbé szeretett, én voltam a KEDVENC. Mindig teher volt ez nekem, de most a halàla utàn még nagyobb. Nem volt tökéletes anya, de az a szeretet-imàdat, amit iràntam érzett az kimondhatatlan volt. Ès én nagyon szerettem, de nem tudtam annyira, mint ô engem. Pedig ô feltétel nélkül szeretett, én nem tudtam mindig ûgy szeretni, mert làttam a hibàit.
    Iszonyat lelkiismeretfurdalàsban élek azôta emiatt, hogy miért nem szerettem mééég jobban! :'(
    Miért érzem azt, hogy nincs nyugalomban? Miért félek tôle? Mikor ô ezt SOHA nem szerette volna!?

  12. Titi szerint:

    Verdiana,

    Fogadd részvétemet az anyukád miatt.
    ÉFT-s mondatokkal tudok támogatást adni enyhíteni a lelkiismeret furdalásodat. Tehát mondogathatnád magadnak pl. ezeket:
    – Annak ellenére, hogy nem tudtam annyira szeretni az anyukámat, mint ő engem, mégis megpróbálom elfogadni magamat és ezt a helyzetet.
    – Bár nagy lelkiismeret furdalásom van, mert nem tudtam eléggé kimutatni iránta a szeretetemet, mégis megpróbálom elfogadni magamat és ezt a rossz érzést.
    – Annak ellenére, hogy úgy érzem, hogy nincs nyugalomban, megpróbálom elfogadni az érzéseimet.
    – Bár félek tőle, és ezt ő soha nem szerette volna, mégis megpróbálom elfogadni magamat és ezt az érzést.
    – …

    Jobbulást kívánok,
    Titi

  13. Mariann szerint:

    10 éve a férjem re hajnalban találtam rá a fürdőszobában,hátsó fali szívinfarktust kapott 33 éves volt.Mindez a lányom 6.szülinapján.
    Ezek után sokáig egyedül voltam aztán 5 éve találkoztam valakivel akivel megtaláltam a boldogságot,legalábbis akkor azt hittem!
    Sajnos 2015.11.19-én ő is elvesztette a háborút a gyilkos kór ellen,majdnem 3 évig küzdött iszonyatos fájdalmak és megpróbáltatások között,de veszített.
    A fájdalmát itthagyta nekem,nem tudom hogy fogom túlélni a hiányát,a temetés után követnem kellene mert beleőrülök a fájdalomba.

  14. Titi szerint:

    Kedves Mariann,
    Fogadd őszinte részvétemet. 🙁
    Ez nagyon-nagyon-nagyon kemény dolog lehet, és most valószínűleg több idő és több gyakorlás lesz, míg kihevered.
    Lehet, hogy a lányod miatt (is) most fontos lenne extrán türelmesnek és megértőnek és szeretetteljesnek lenned Magaddal, és időt adni Magadnak, amíg ezzel megbirkózol.
    Kitartást és türelmet kívánok.

  15. Tóth Gábor szerint:

    A párom fél éve átment. Voltam gyászfeldolgozó csoporton, nem segített. Én nem tudok magamnak hazudni. Mostanában sok emberrel beszéltem, akik 5-10-15-20 éve elveszítették a párjukat. És a mai napig ugyanúgy fáj nekik a szerettük hiánya, mint a halálakor. Akivel beszélgettem eddig, mindenkinek van valakije, legalább rokona. Nekem egyik sincs. És ne mondja senki, hogy ez nem számít. Én örülök ha másoknak segít bármi a feldolgozásban, de a magam részéről ez lehetetlen. Nem írom le sajátságos élethelyzetemet – ami még nehezít mindent -, mert úgysem old meg semmit. A lelkemet elvitte a párom, és nem tudok magamnak hazudni életet.

  16. Szabó Pál szerint:

    Egyetértek.

  17. Kovács Sándorné szerint:

    KedvesTóth Gábor!
    Nekem egy éve halt meg a gyermekem. Mindenki azzal próbál vigasztalni, hogy idővel jobb lesz. Nem így lett. Egyre mélyebbre süllyedek a fájdalomban. Felfogom,hogy nem tudja senki megváltoztatni a helyzetet, én pedig ezzel a szituációval nem tudok mit kezdeni. Amikor a jószándékú,de tehetetlen együttérzőktől azt hallom: “Vigyázz magadra!” mindig tudatosítják bennem, hogy már nincs más, aki ezt megtehetné. Felőröl a fájdalom, így megértem az érzéseit. Lassú, biztosan ölő méreg, amivel szemben tehetetlen vagyok. Kívánom, Önnek sikerüljön végigcsinálni az elengedést, a helyes gyászmunkát. Remélem sikerrel jár. Én kudarcot vallottam.

  18. Ungvári Mária szerint:

    Nekem édesanyám ment el. Október 7-én. 5-éve küzdött a daganattal. Volt időnk felkészülni a búcsúra. Itthon ment el, együtt voltam vele amíg el nem szállították. Mindent megbeszéltünk. Temetést és hogy utána nyugodtan éljem az életem. Keménynek kellett lennem. Nem sírtam a temetésén sem. Lelki (pszichés)gondjaim vannak már kisgyerek korom óta. Mindenki csodálkozott, hogy milyen jól viselem. Le a kalappal előttem!!! Mondták. Speciális helyzetem miatt szinte lehetetlen az elengedés.
    Most a saját poklomban égek, hiába az útmutatás, hogy most kezdődik az én igazi életem, gyakorlatilag nem tudom feldolgozni. Édesanyám kicsit tévedett, amikor azt hitte: Nekem ez menni fog. Nem járok csoportokba sem, nem is tudnék a betegségem miatt, és a pszichiáter sem a megfelelő megoldás. Senki nem tud személyre szabottan, csak általános dolgokat tanácsolni. Nekem nem vállt be egyik tanács sem. A lakást is, ami a közös otthonunk volt, az egészet ki kellene dobni, vagy elköltözni? De bár az érzelmeket és gondolatokat mindenhová visszük magunkkal.Így akár a Kanári-szigetekre is elköltözhetnék… Ott is csak fáj a tudat. Ha azzal biztatom magamat, hogy legalább már nincsenek fájdalmai és biztosan egy békés helyen van/pihen… kis időre sikerül nyugvást találnom,
    aztán jönnek az érzelmek és a sírás. Ezt a kínt, halálomig hordani fogom.

  19. Titi szerint:

    Kedves Mária,
    És mindenki, akinek nem járul hozzá a feldolgozáshoz a gyakorlás, az idő, és a többi; és aki nem akar semmilyen csoportba / kezelésre / terápiára menni:
    Elképzelhető, hogy mégiscsak létezik egy enyhítő készítmény a gyászra, amit érdemes lenne kipróbálni. Ez a Moksa Csepp. Ismertetőm a Moksáról és a gyászfeldolgozásról:
    http://www.lelkirendrakas.hu/gyaszfeldolgozas-segitese-moksa-cseppel/
    Enyhülést kívánok,
    Tímea

  20. V. Regina szerint:

    December 10-én hunyt el a nővérem. Bár beteg volt, mégis hirtelen jött. Mondhatni egyetlen olyan rokonom volt, aki régi múltamhoz, gyermekkoromhoz kötött.
    Iszonyatos lelkiismeret furdalásom van, hogy ősszel mikor hívott menjek el hozzá, csak annyit mondtam, amint lesz időm megyek. S nem mentem. Úgy terveztem, majd ünnepek alatt meglátogatom…. Most már nincs kit.
    Ráadásul arról sem értesített senki, hogy kórházba került. Meglátogatni, elbúcsúzni se tudtam.
    De még halálában sem, mivel még nem volt temetés. Ugyanis sógorom is haldoklik, s az volt a kérése, hogy együtt temessük majd el őket.
    Nem tudok elbúcsúzni.
    Itthon meg titkolni kell a fájdalmam, hisz 3 sérült gyermeket nevelek. Előttük erősnek kell látszanom. Egyéb események miatt a család többi tagja is ingerült, kimerült, s nekem kell a békét, nyugalmat biztosítani.
    Viszont mikor nincsenek itthon órákig sírok, feladataim is csak úgy látom el mint egy zombi.
    Fogalmam sincs, meddig fogom így bírni..

  21. Titi szerint:

    Kedves Regina,
    Fogadd őszinte részvétemet.
    Nekem nagyon úgy tűnik, mintha összeesküdtek volna ellened a körülmények, és nem akarták volna, hogy találkozz vele. Túl sok az apró akadály. Nem arról van szó, hogy Te nem akartál vele találkozni…
    Vajon kié ez a lelkifurdalás, a Tied, vagy mondjuk a rokonságodból vagy a kultúránkból valakié?
    Ki és mi és miért is mondja, mondta azt, hogy mindig erősnek kell látszanod, és nem biztosíthatod saját magadnak az egyensúlyt, ahogy a körülményekhez képest lehetséges? Miért is kell mindig békének, nyugalomnak lennie, miért is nem lehet néha egy kicsit káosz, ha aktuálisan az az igazság?
    Jobbulást kívánok,
    SzT

  22. Diane Lize Ciutacu szerint:

    Nincs rá szó mennyire tud fájni egy szerettünktol való búcsúzás.. a gondolata maga is rettenetes.. 😢😟😔

  23. Kócsó Antalné szerint:

    Nekem 6 hónapja halt meg a férjem.Azóta sem tudom elfogadni az elmúlását . A napok nagy részét végig sírom. Ezt nem lehet elfogadni, belenyugodni……én nem tudom.Csak az foglalkoztat, hogy én hogy menjek utánna a halálba.Úgy érzem, az emberek érzéketlenek,sőt gonoszak. Azt érzem,hogy örülnek,ha fájdalmas dolgokkal megbánthatnak .Szinte örömüket látok bennük, hogy látják, hogy a boldogságunknak örökre vége, mert azt amig élt a férjem, mindig tapasztaltuk,hogy sok az írigyünk.Számomra nincs kiút, nincs élet tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kötelezően kitöltendő mező!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Read previous post:
Hit visszaszerzése: kiégés ellen feltöltődés, kikapcsolódás!

Ha "elvesztetted a hitedet", kiégtél, nem tudod, mi a nehézséged a világgal és hogyan oldd meg: a hit visszaszerzése a...

Close