Öregedés-elmúlás-halál témájú cikkek:

Elszállt a bálna a csillagokba – Cipő emlékére

Cipő emlékére (freeimages / yellow-rose-1417178-m)

Cipő emlékére (freeimages / yellow-rose-1417178-m)

Bizonyára már tudod, hogy Bódi László, azaz Cipő, a Republic együttes frontembere 47 évesen úgy döntött, hogy az égi utakon zenél tovább.

Mivel igencsak stresszoldó, közérzetjavító, lelki rendrakó (dallamos, érzelmek kifejezését támogató) zenéket szerzett, emlékezzünk meg róla itt is. Kár, hogy nem jutott előbb eszembe, hogy feltegyem ide a blogra.

Én is ahhoz a generációhoz tartozok, akik a Republic zenéjén nőttek fel. 11 éves voltam, amikor megalakultak. Kezdetben nem ismertem őket, de aztán elvittek egy nyár esti koncertre… Ott magával ragadott a hangulat, a show, amit a zenekar művelt.

Nagyon sok mindent elmondtak Cipőről a médiában. Hogy utánozhatatlan egyéniség volt, és hogy nagyon szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon eltávozott közülünk. Ezekkel mind egyetértek. Csak azt sajnálom, hogy nem vigyázott magára jobban.

“Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…”

Cipő emlékére…

Íme  “néhány” pillanat abból a rengetegből, ami Bódi Lászlóból itt maradt:

Köszönünk mindent, kedves Cipő, nyugodj békében!

Jó kislányok nem sírnak? Íme a sírás előnyei

Butaságok az emlékkönyvekben is terjednek (freeimages / friends-641568-m)

Butaságok az emlékkönyvekben is terjednek (freeimages / friends-641568-m)

Mostanában több olyan levelet is kaptam (köszönet értük), amelyben az írók arra panaszkodnak, hogy sokat sírnak, sírásrohamaik vannak, amelyeket nyilván nem tudnak visszatartani, de kiengedni sem, mert a környezetük elítéli őket ezért. Nosza, nem állhatom meg szó nélkül a témát, főleg hogy én is érintve voltam benne az utóbbi időkben.

Még ma is a szemem előtt lebeg egy mondat az emlékkönyvemből, amit gyerekkoromban még talán komolyan vettem… és amin ma már energia pszichológusként meg szoktam botránkozni.
Ez a mondat pedig a következő volt:

Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen az arcodon, ha vérzik is a szíved.

Miért is?

Szeretteink halálának feldolgozása 6 – elengedés gyakorlat

A sorozat eddigi bejegyzéseiben volt sok szép elmélet a témát illetően, néha egy-egy gyakorlati javaslattal. Viszont konkrét ötletekkel még adós vagyok. Ezek fognak következni most: egy elengedés gyakorlat.

Ha egy szerettünk meghal, főleg ha nekünk számítva hirtelen, akkor szerintem egy ideig kettős életet élünk. Fel kell dolgoznunk a múltat és szembe kell néznünk a jövővel, fel kell építeni az új életünket. Ezt a két tevékenységet párhuzamosan célszerű végezni.

A bánatháj, és ami mögötte van: lelki túlsúly

Bánatháj - lelki túlsúly (freeimages / pensative-1109275-m)

Bánatháj – lelki túlsúly (freeimages / pensative-1109275-m)

Azt hiszem, sokszor érezzük úgy, hogy hiába fogyókúrázunk, hiába próbálunk megszabadulni pár kilótól, egyszerűen nem megy. Azok a fránya kilók megmakacsolják magukat. Valami megmagyarázhatatlan erő terel minket a hizlaló ételek felé újra és újra. Ugyanez a megmagyarázhatatlan erő leállít minket a tornáról, hogy ismét a tévé előtt kössünk ki. Ha ez érvényes rád, fontos, hogy nézzél mögé annak, hogy miért nem tudsz lefogyni. Mert ilyenkor a túlsúly oka a lelkedben keresendő. És amíg a lelki zavaraidat nem változtatod meg, addig vagy nagyon kínkeservesen, vagy egyáltalán nem fog menni a fogyás…

A legújabb írásomat kvázi megrendelésre készítettem. Schillinger Zsú, a Csodanő Online Fitneszterem >>> tulajdonosa azzal a kéréssel keresett meg, hogy írjak egy bánatos olvasójának. Ő azért nem tud lefogyni, mert meghalt a fia és az e miatt érzett bánatát az evésben vezeti le. Sajnos így jönnek fel rá a plusz kilók és nem tud elég kitartó lenni a tornázásban. A bánatháj kialakulásához még az is hozzájárul, hogy éjszakai műszakban is dolgozik. Mert ott valószínűleg nem tud magával mit kezdeni, nem tudja a saját szomorú gondolatait elviselni. Így megint csak az étel nyújt számára vigaszt és figyelemelterelést.

A bánatháj, és ami mögötte van

Olvasd el a bejegyzést, katt ide >>>!

Te mivel foglalod le magadat, ha egyedül vagy?

Szeretteink halálának feldolgozása 5 – a gyászmunka

Már régóta adós vagyok ennek a sorozatnak a folytatásával (a sorozat eddigi részeinek listázásához kattints ide: téma – szeretteink halála >>>). Időközben kialakult, hogy hogyan fogom rendezni a témát és mennyi még az, amit el szeretnék mondani az ügyben. Így már az is világos, hogy ez lesz az utolsó előtti bejegyzés.

Az előző írásban azt taglaltam, hogy miért célszerű megtanulni önmagunkat szeretni. A jelenbeliben kitérnék arra, hogy egy halott személy elengedésénél, a gyászmunka során önmagunk szeretetében milyen elemekre fontos nagy hangsúlyt fektetni.

Szeretteink halálának feldolgozása 4 – elfogadni magunkat

Folytatjuk a “szeretteink halálának feldolgozása” témát. Most egy kicsit belemászunk abba, hogyan lehet magadat megtanulni szeretni, hogy fel tudd oldani az érzelmi hiányt.

Szeretteink halálának feldolgozása: igazán önmagunk elfogadásával lehetséges (freeimages / heart-cross-2-1415366-m)

Szeretteink halálának feldolgozása: igazán önmagunk elfogadásával lehetséges (freeimages / heart-cross-2-1415366-m)

Nyomós ok saját magunk elfogadására

Hogy megengedjük magunknak azt, hogy saját magunkat szeressük, először nézzük meg ezt a kérdést globálisan, újra, emlékeztetőképpen. Mindannyian a Teremtő egyedi alkotásai vagyunk, egymással egyenrangúak, erősségekkel és gyengeségekkel. Mégpedig azért vagyunk ilyenek, hogy az erősségeinkből (a többlet energiákból) adjunk a többi embernek, a gyengeségeinket pedig próbáljuk meg fejleszteni (pótolni a hiányainkat). Ezt a pótlást elfogadhatjuk a többi embertől is, de elfogadhatnánk magunktól is. Mivel egyikünk a másikkal egyenrangú, és a Teremtő szemében egyaránt kedves, akkor nem mindegy, hogy kitől kinek áramlik a szeretet energiája? Nem az a lényeg, hogy áramoljon? Akár egy embernek önmaga felé is?

És mi a szeretet?

Egy példán már keresztül érzékeltettem egy előző cikkben (Szeretet vagy elvárás? A kiégés lelki okai >>>), de most megfogalmazom pontokban:

Szeretteink halálának feldolgozása 3 – az elmúlás fájdalma

A sorozat előző bejegyzéseiben arról volt szó, hogy hogyan viszonyulunk a halálhoz (Szeretteink halálának feldolgozása 1. – az élet és az elmúlás >>>), és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a helyén kezelni az élet eme részét  (Szeretteink halálának feldolgozása 2. a gyászfeldolgozás>>>). A mostaniban példákkal érzékeltetném, hogy milyen belénk rögzült egészségtelen szokások, viselkedési minták miatt nem sikerül magunkat szeretni. Hogy miért visel meg minket annyira az elmúlás fájdalma.

Ezért most biztosan fogok sok kritikát kapni, de vágjunk bele!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom