Depresszió témájú cikkek:

Júlia beájulna, avagy szellemes humoros társkeresés

Fiatal koromban, a 1990-es évek vége felé (hú, de régen volt), a gyerekkori barátnőimmel olvastunk és csereberéltünk egymással mindenféle könyveket, füzeteket. Kaptam egy rakat könyvet iskolai jutalomként is, azokat is bújtam – már amelyiket érdemes volt. Amikor pedig elkezdtem párkapcsolatot keresni magamnak, nőtt az olvasottak között a szerelmesregények aránya. Először természetesen a tinédzsereknek, fiataloknak szólók érdekeltek. Ezeket szerettem, a mai napig akad belőlük itthon, mert jól szórakoztam a kalandjaikon, humoros társkeresés poénjaikon. Egy idő után a felnőtteknek szóló “társkereső” szerelmesregényeket is megnéztem (főleg amiket az újságárusoknál lehet megvásárolni). De nagyon hamar rájuk untam… Hogy miért?

Mert – bocsánat a szerzőktől – eléggé egy kaptafára íródtak. Egyrészt szinte mindegyikben önmarcangoló, szenvedő, vívódó, gyötrődő, tipródó, mártírkodó, agyaló a főhős, és a vége természetesen mégis mindig hepi end lett… ki érti ezt az ellentétet? Másrészt pedig több, mint regények fele ágyjelenetek részletes leírásából állt… Oké, hogy a nőknél el vannak nyomva a női kreatív teremtő (ha úgy tetszik, szexuális) energiák, és valahol ki kell végre jönniük, és valamiből meg kell tanulni, hogy hogyan lehet őket egészségesen működtetni… Na de ha a működtetés szenvedéssel, a partnerre való gyanakodással, veszekedésekkel, válással, tehetetlen sodródással, rokonsági ármánykodással és áskálódással van fűszerezve, az nekem nem szerencsés párosítás. Ezek után felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges-e a társkeresés itt is másképp, például humorosan, vagy muszáj végigcsinálni előtte ezt a szenvedéssorozatot?

Kimászás a kátyúból – boldogtalanság kezelése

Boldogtalanság kezelése: struccpolitika helyett (freeimages / female-ostrich-198799-m)

Boldogtalanság kezelése: struccpolitika helyett (freeimages / female-ostrich-198799-m)

Az előző bejegyzésben (Miért jó kátyúban lenni? >>>) arról volt szó, hogy miért jó pechesnek, sikertelennek, nem egészségesnek, szegénynek, magányosnak, stb. lenni. Azt is kifejtettem, hogy véleményem szerint ezt a negatív helyzetet a környezetünktől eltanult, nem nekünk való helyzetünkkel kapcsolatos pozitív, és a változással kapcsolatos negatív, egészségtelen tévhiteink, hozzáállásunk, lelkünkben élő butaságokban miatt tartjuk egészségesnek és “élvezzük”. Ez az struccpolitika, amiért nem teszünk kitartóan lépéseket azért, hogy kikerüljünk a szerencsétlenségből, amiért inkább csak panaszkodunk, hogy de rossz nekünk.

Ez a “tünet élvezés” az ÉFT-ben >>> konkrétan meg van nevezve: pszichés ellenállásnak, pszichológiai reverziónak hívjuk. A test szintjén a pszichés ellenállás úgy jelenik meg, hogy a testünk mikro-elektromágneses energiavezetékein, a meridiánokon az egészségessel ellentétes irányban folyik az elektromágneses energia. Továbbá ilyenkor az agyunk elektromágneses tevékenysége sem működik egészségesen, nem szolgálja azt, hogy a testünk egészséges állapotban tudjon lenni.

Mi szükséges ahhoz, hogy elinduljunk a változás útján? Ennek a munkának öt pillére is van:

Nem akarásnak konfliktus a vége: érdektelenség kezelése

Egy nagyon érdekes, és valószínűleg sokakat érintő téma fejtegetése következik. Olvasói e-mailben érkezett, köszönöm az írónak, hogy felvetette!

A téma a következő:

Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)

Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)

Adott egy közeli rokon, egy családtag, akit nem lehet “leépíteni”. Aki úgymond nem vesz részt a család életében, a közös munkákban és nem tartja be az ígéreteit sem. A levélíró bármit kér tőle, bármit megígértet vele, soha nem biztos, hogy meg is csinálja. Mindennapos dolog náluk az ezekből származó nézeteltérés, hogy “Ja, elfelejtettem“. De úgy, hogy ez a nem akarót láthatóan egyáltalán nem zavarja. A levélíró minden egyes ilyen helyzetet agresszióként él meg. Összeszorul a gyomra és olyan érzése lesz, mintha egy, a Harry Potter filmből ismert dementorral találkozott volna. Általában arra a napra el is tűnik minden energiája, legszívesebben ordítana a dühtől.

Hab a tortán, hogy ezerszer próbálta elmagyarázni a krónikus nem akarónak, hogy mi a helyzet, de ő egyszerűen nem érti, mi a gond. És sajnos valamilyen rossz érzés, kényszer arra készteti a levélírót, hogy a nem akaró helyett (dühöngve) dolgozzon (bár ezt már törekszik elhagyni).

A kérdés pedig ugye lényegében az, hogy hogyan lehet az ilyen embert kezelni, érzékeltetni vele, mit is művel? És hogy hogyan lehet őt mégis rávezetni a munkára és bevonni a család életébe, hogy megváltozzon valami? Azt leszámítva, hogy az allopaták az ilyen személyiségeket nem egészéségesnek tartják és pirulákat írnak fel nekik…

Életfeladat és célok: depresszió ellen házilag

Depresszió ellen házilag: legyenek személyes céljaid! (freeimages / basketball-in-the-mountains-1078649-m)

Depresszió ellen házilag: legyenek személyes céljaid! (freeimages / basketball-in-the-mountains-1078649-m)

Mostanában kicsit sok negatív téma volt a blogon, ideje bedobni valami inspirálót is. 🙂

A stressz- és szorongásoldó Lelkirendrakás ALAP hír-emilsorozatban >>> van egy olyan hír-emil, amelyik arról szól, hogy a pozitív, személyre szabott céloknak milyen kellemes hatásuk lehet az életünkre. Arról, hogy akinek vannak saját pozitív, építő céljai, az sokkal jobban (nem feltétlenül könnyebben) elboldogul az életében, mint akinek nincsenek ilyen céljai. (Ilyen célok meglétéhez az szükséges, hogy ne hagyjuk magunkból “kinevelni” a gyerekkori vágyainkat mindenféle indokokkal, és merjünk kicsit szembemenni az árral.) És erről azért fontos beszélni, mert ahogy látom, az emberek 80%-a csak vegetál. Azaz, állati szinten sodródik az eseményekkel egész életében. És ettől van a stresszük, a szorongásuk és a depressziójuk: teljesen a külvilág változásaitól és szeszélyeitől függnek… Az sajnos eszükbe sem jut, hogy célok alkotásával és a következetes saját munkájukkal befolyásolni tudnák a borúsnak látott külvilágot!

Az egyedüllét, mint mumus: magány feloldása

Magány feloldása: természet lágy öle? (freeimages / bench-in-nature-1285306-m)

Magány feloldása: természet lágy öle? (freeimages / bench-in-nature-1285306-m)

Legújabb blogbejegyzésem egy olvasói email alapján született, köszönöm a témát. Az emailben megfogalmazott zavar lényegében az egyedülléttől való félelem volt. A levélíró szülei meghaltak, és ő azóta fél egyedül; szédül. És azt kérdezte, hogy ő képes lehet-e (és ha igen, tünetelnyomó veszélyes hulladék nélkül hogyan) legyőzni ezt a borzalmat. Anélkül, hogy a sok frászolástól ne lenne semmilyen szervi baja.

A válaszom, igen, fel lehet oldani (ezt a kifejezést jobban szeretem használni a “legyőzni” helyett) az egyedülléttől való félelmet és a vele járó kellemetlen testi tüneteket. Önállóan is, némi szakszerű támogatással, tünetelnyomó veszélyes hulladék nélkül, mindenkinek, több módon is.

A Természet receptje: depresszió ellen otthon

Egyszer régebben, még gyerekkoromban láttam egy filmet a tévében, ami egy életunt középkorú nőről szólt. Ez a nő sokféle szellemi-lelki-testi zavarral küzdött, többek között nagyon érzékeny volt a zajokra, fejfájást generáltak neki… Pechjére pedig pont egy játszótér mellett lakott, ahol az örökös gyereknyüzsgés megkeserítette az életét. Ezért mindent elkövetett, hogy a játszóteret bezárassa, és sikerült is neki. Azonban a megkövült csendben sem érezte jobban magát. Aztán az egészségszakembere a következő receptet írta fel neki, mint megoldási javaslatot:

Depresszió ellen otthon: napi legalább egy óra ezekből:

Kinek rossz az élete? Életbölcsességek egy “más” embertől

Ehhez nem fűzök hozzá semmit!

Ez a film kötelező nézemény mindenki számára! Így tud a jelenben élni egy “más” ember, akinek nincs erős egója. A film életbölcsességek garmadája!

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom