Elítélni a múltunkat? A túlzott szégyenérzet feloldása

Szégyenérzet feloldása: így nem megy (freeimages / shame-880394-m)
Szégyenérzet feloldása: így nem megy (freeimages / shame-880394-m)

Bizonyára sokaknak vannak olyan viselkedések a múltjában, amit utólag megvallva szégyellnek. Nem értik, hogyan csúszhattak olyan mélyre, hogy megengedjenek magunknak egy effajta szabadosságot, ami ellentmond mindenféle iránymutatásnak, amit nevelésként kaptak. Emiatt aztán sokszor ostorozzák magukat és járják a saját kanosszájukat, önmagukat térdepeltetik a sarokba, ahogy azt az óvodában megszokták. Teszik ezt még akkor is, ha tulajdonképpen senkit sem bántottak a kilengésükkel, senkinek sem ártottak, kivéve esetleg magukat. Az ilyen önsorsrontás forrása lehet sok depressziónak, stressznek, szorongásnak, pániknak és egyéb lelki zavarnak. Nézzünk mögé!

Lehet ezeket a fajta viselkedéseket elítélni, ostorozni, de szerintem felesleges és káros. Nem ezt kellene vele tenni. Miért gondolom így?

Continue reading “Elítélni a múltunkat? A túlzott szégyenérzet feloldása”