Humor témájú cikkek:

“Agyalás-talanítás” a köbön: Access Bars csere

Access Bars csere nap: kezelés (Vágvölgyi Hajni fotója)

Access Bars csere nap: kezelés (Vágvölgyi Hajni fotója)

Nemrég kaptam egy hozzászólást a “Kérdezd magad egészségesre” című íráshoz, amiben az Access tanfolyamok árát firtatta a hozzászóló. Sajnos elég pontatlan információi voltak az árával és az előnyeivel kapcsolatban is – a hozzászólást és a kiegészítésemet itt olvashatod el. Érdemes meghízható forrásokból tájékozódni a teljes Access rendszerről! És nemcsak az árakról, hanem az értékről, a nyújtott pluszokról is! Mert ugye olcsó húsnak híg lehet a leve… Ezt támogatandó, ezen írásomban azt szándékozok érzékeltetni (nem tudom, mennyire fog sikerülni, mert körülbelül leírhatatlan), hogy milyen élmény, mekkora érték is egy Access Bars csere rendezvény.

Miért jó, ha tudunk róla, hogy létezik Access Bars csere?

A bejegyzés íródásának időpontjához képest előző nap vettem részt egy egész napos Access Bars cserén, 9-19 óra között tartott. Mivel országos Access napnak szervezték, igen sokan összejöttünk, összesen 40-en regisztráltak rá. Mindenki jogosult ilyen eseményeken kezelőként jelen lenni, aki egyszer részt vett már az alap Bars tanfolyamon, és ezzel Access Bars kezelő lett. (Aki nem vett részt Access Bars tanfolyamon, az a cserén is kipróbálhatja a módszert.)

Miért jó Access Bars kezelőnek lenni?

Például mert ez egy elég egyszerűen megtanulható fejmasszázs-szerű érintéses stresszoldó módszer. Kezelhetünk vele másokat, oldhatjuk a stresszüket. És mert a cseréken nagyon olcsón, pár ezer forintért kaphatunk kezeléseket, és adhatunk is. Azaz gyakorolhatunk, s ezáltal, a tükorneuronjaink közreműködésével még mi is kezelődünk. A barátnőm azt hangoztatja, hogy “Access Bars kezelőt minden családba!”, és teljes mértékben egyetértek vele!

Bud Spencer és Terence Hill: holisztikus egészségszakemberek?

Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli emlékére… Talán 8-9 éves lehettem (a bejegyzés íródásának időpontjában ez már közel 30 éve volt), amikor az egyik szomszédunkban először láttam az És megint dühbe jövünk című filmet. Egy rongyosra nézett videókazettán… Annyit és olyan hangosan nevettem rajta, hogy megkaptam ajándékba a szomszédtól a kazettát. 🙂 Mivel akkor nekünk még nem volt videólejátszónk, egy ideig a polcon porosodott. Aztán végül vettünk lejátszót, és tovább folytathattam a rongyosra nézését. Nem tudom, hányszor láttam. Amikor sok évvel utána saját fizetésem lett, és rábukkantam a bevásárlóközpontban DVD-n, természetesen beszereztem. Más hasonló filmekkel együtt.

A Bud Spencer és Terence Hill DVD-im :-)

A Bud Spencer és Terence Hill DVD-im 🙂

Azt gondolom, hogy azokban az országokban, ahol a filmjeik népszerűek voltak, Bud Spencer és Terence Hill (azaz utóbbi Mario Girotti) holisztikus egészségszakemberek! 🙂 Mert a munkásságuk során rengeteggel hozzájárultak az általános szellemi-lelki-testi jó közérzethez és egészséghez. A filmjeik rendszeres nézését receptre írnám fel azoknak, akik szeretik őket. Hogy miért? Mert igazán egészséges életszemléletet lehet tőlük tanulni. Amit ráadásul a végtelenségig nézhető, élvezhető és rekeszizom tornáztató formában tálalnak. Ami náluk is hozzájárult, hozzájárul a hosszú, örömteli és egészséges élethez. Például ezeket az elveket:

Júlia beájulna, avagy szellemes humoros társkeresés

Fiatal koromban, a 1990-es évek vége felé (hú, de régen volt), a gyerekkori barátnőimmel olvastunk és csereberéltünk egymással mindenféle könyveket, füzeteket. Kaptam egy rakat könyvet iskolai jutalomként is, azokat is bújtam – már amelyiket érdemes volt. Amikor pedig elkezdtem párkapcsolatot keresni magamnak, nőtt az olvasottak között a szerelmesregények aránya. Először természetesen a tinédzsereknek, fiataloknak szólók érdekeltek. Ezeket szerettem, a mai napig akad belőlük itthon, mert jól szórakoztam a kalandjaikon, humoros társkeresés poénjaikon. Egy idő után a felnőtteknek szóló “társkereső” szerelmesregényeket is megnéztem (főleg amiket az újságárusoknál lehet megvásárolni). De nagyon hamar rájuk untam… Hogy miért?

Mert – bocsánat a szerzőktől – eléggé egy kaptafára íródtak. Egyrészt szinte mindegyikben önmarcangoló, szenvedő, vívódó, gyötrődő, tipródó, mártírkodó, agyaló a főhős, és a vége természetesen mégis mindig hepi end lett… ki érti ezt az ellentétet? Másrészt pedig több, mint regények fele ágyjelenetek részletes leírásából állt… Oké, hogy a nőknél el vannak nyomva a női kreatív teremtő (ha úgy tetszik, szexuális) energiák, és valahol ki kell végre jönniük, és valamiből meg kell tanulni, hogy hogyan lehet őket egészségesen működtetni… Na de ha a működtetés szenvedéssel, a partnerre való gyanakodással, veszekedésekkel, válással, tehetetlen sodródással, rokonsági ármánykodással és áskálódással van fűszerezve, az nekem nem szerencsés párosítás. Ezek után felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges-e a társkeresés itt is másképp, például humorosan, vagy muszáj végigcsinálni előtte ezt a szenvedéssorozatot?

Hogy van a boldogságod? Pozitív hozzáállás az üdvözlésben

Pozitív hozzáállás a köszönésben (freeimages / batata-sorriso-640218-m)

Pozitív hozzáállás a köszönésben (freeimages / batata-sorriso-640218-m)

Hogy vagy? – Ezt valószínűleg sokszor meg szoktuk kérdezni az ismerőseinktől és barátainktól, akikkel összefutunk. És ők is megkérdezik tőlünk. Ha éppen rossz passzban vagyunk, lehet, hogy a kérdésre válaszolva elkezdjük sorolni egymásnak a panaszainkat, azokat a dolgokat, amiken éppen stresszelünk, amik gondot okoznak, és vigasztaljuk egymást. Ha pedig jól érezzük magunkat a bőrünkben, vagy semmi sem jut az eszünkbe, akkor azt mondjuk, hogy “Köszönöm, jól!

Ugyanakkor a válasz erre a kérdésre teljesen más is lehet. 🙂 Egy ideje szokásommá vált, hogy az őrületbe kergetem azokat, akik megkérdezik tőlem, hogy hogy vagyok.

Mert mit szoktam mondani?

Nem akarásnak konfliktus a vége: érdektelenség kezelése

Egy nagyon érdekes, és valószínűleg sokakat érintő téma fejtegetése következik. Olvasói e-mailben érkezett, köszönöm az írónak, hogy felvetette!

A téma a következő:

Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)

Érdektelenség kezelése: indulattal vagy kreativitással? (freeimages / fist-131287-m)

Adott egy közeli rokon, egy családtag, akit nem lehet “leépíteni”. Aki úgymond nem vesz részt a család életében, a közös munkákban és nem tartja be az ígéreteit sem. A levélíró bármit kér tőle, bármit megígértet vele, soha nem biztos, hogy meg is csinálja. Mindennapos dolog náluk az ezekből származó nézeteltérés, hogy “Ja, elfelejtettem“. De úgy, hogy ez a nem akarót láthatóan egyáltalán nem zavarja. A levélíró minden egyes ilyen helyzetet agresszióként él meg. Összeszorul a gyomra és olyan érzése lesz, mintha egy, a Harry Potter filmből ismert dementorral találkozott volna. Általában arra a napra el is tűnik minden energiája, legszívesebben ordítana a dühtől.

Hab a tortán, hogy ezerszer próbálta elmagyarázni a krónikus nem akarónak, hogy mi a helyzet, de ő egyszerűen nem érti, mi a gond. És sajnos valamilyen rossz érzés, kényszer arra készteti a levélírót, hogy a nem akaró helyett (dühöngve) dolgozzon (bár ezt már törekszik elhagyni).

A kérdés pedig ugye lényegében az, hogy hogyan lehet az ilyen embert kezelni, érzékeltetni vele, mit is művel? És hogy hogyan lehet őt mégis rávezetni a munkára és bevonni a család életébe, hogy megváltozzon valami? Azt leszámítva, hogy az allopaták az ilyen személyiségeket nem egészéségesnek tartják és pirulákat írnak fel nekik…

Örömünnep, táncbuli, zene depresszió ellen

A lenti kliphez személyes történetem is van. Egyik kolléganőm lakodalmában voltunk, ahol nem egy hagyományos mulatós zenekar zenélt, hanem egy tánczenét játszó háromtagú csapat. Nagyon jól játszottak, tele volt a táncparkett, alig bírtuk abbahagyni a ropást. Külön élmény volt, ahogyan a zenekar tagjai bekonferáltak egyes dalokat. Az alábbi videóklipen szereplő nóta bejelentése például így hangzott: “A következő dal egy nagyon híres, Magyarországon élő külföldi sztárról fog szólni: Pákó, Pákó. Jaj, bocsánat, Pago, pago!” A lakodalom óta ezt a dallamot játssza a mobiltelefonom is. 😀

Ugyan a magyarokat depressziós népnek tartják… azok is, de csak ha elfelejtik, hogy milyen kincseink és értékeink vannak Magyarországon. Ilyenek például az ilyen és ehhez hasonló zenei alkotások.

Kell ennél jobb zene depresszió ellen?

http://www.youtube.com/watch?v=eO_QE2vs7eo

Tíz dolog, amit nem utálok benned: önbizalom erősítés

Tíz értékes tulajdonság: önbizalom erősítés (freeimages / ten-935144-m)

Tíz értékes tulajdonság: önbizalom erősítés (freeimages / ten-935144-m)

Az egyik ÉFT tanfolyamon kaptunk egy olyan feladatot, hogy (a maradék stresszünk további oldására, önbizalom erősítés, önbecsülés növelés céljára) kérjük meg a körülöttünk élőket egy játékra. Ez pedig az lenne, hogy soroljanak fel tíz olyan dolgot, amit értékelnek bennünk. Teljesen mindegy, hogy ez a szemünk színe, valamilyen képességünk, vagy éppen tevékenységünk. Az volt a lényeg, hogy értékelni lehessen, mert jobbak, gyakorlottabbak vagyunk benne az átlagnál. A körülöttünk élő leendő “interjúalanyok” kiválasztására is voltak iránymutatások, hogy kiket kell megkérni az “értékelésre”: a szüleinket, a párunkat, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a szomszédainkat. 🙂

A feladat rögtön két villámcsapás-szerű felismerést is hozott a számomra.

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom